Mennyire vagytok őszinték másokkal, ha támogat titeket a család, szülők?

Az emberek ilyenek, barmi elonyod van veluk szemben betamdnak vele mert szeretik sajnaltatni magukat, meg az oneretuknek is jot tesz ez h teged leszolnak meg h ok bezzeg mennyivel szorgosabbak mint te stb.

Ha zavar ez h ezzel piszkalmak akkor me logj ilyen csorokkal.

Nem kell senkit beavatnod a privát pénzügyeidbe részletesen, de ne ess át a ló túloldalára sem az álértetlenekedéssél.

Mármint, ne tégy úgy, mintha nem értenéd, miért kérdezett rá valaki, mit dolgozol, nem hiszem, hogy a pénztárcádban turkált, szimplán egyszerűen nem értette. Ne mondj ilyet másnak, hogy mondjon fel, keressen mást, ilyen témákban tényleg felesleges megszólalnia annak, aki nem tudja, mit jelent, hogy minden hónapban elő kell teremteni a pénzt lakhatásra, ételre.

Nyilván ne barátkozz olyanokkal, akik folyamatosan beszólogatnak emiatt, nem kell ezt elviselned csak azért, mert tehetős családba születtél, viszont azt is meg kell értened, hogy aki nem, azt meg nyilván bántja ez a dolog, téged is bántana, ha a helyükben lettél.

Szóval, szimplán nem kell beszélgetni a pénzügyeidröl, egyetemista vagy és a szüleid tartanak el, ennyi tartozik másra. Másrészt azonban, ahogy fogalmaztál, ne mondj "okosat" a pénzügyek kapcsán, ha nincs benne semmi tapasztalatod.

Szóval érted. Nem kell szégyellni, de nem kell felvágni sem vele. A probléma mondjuk ott szokott lenni, hogy a hozzád hasonlóak nem érzik, hol a határ ebben.

Hat nezd, senkinek semmi koze a te penzugyeidhez. Ezek akkor annyira nem tul jo baratok, ha nem tudjak elfogadni, hogy igen, neked nem kell dolgozni, igen, neked ugymond konnyu.

De azt gondolom, hogy ezzel semmi problema nincs, tamogatnak a szuleid, amig tanulsz, illetve nyilvan utana is, ennek igy is kene lennie.

Viszont lehet, hogy te is picit rajatszol erre. Pl ez, hogy mondjon fel es keressen mast. Ertheto, hogy hevesen reagalt; az emberek nem tudnak csak ugy felmondani. Lehet, hogy sok ehhez hasonlo dolgot mondtal mar, mert ugye nyilvan nem tudod, hogy megy ez, ha valakinek tenyleg nincsen penze es nem tamogatjak.

Bar nalunk ebbol nem volt gond sose, de el tudom kepzelni, ha valakit ezek zavarnak.

Van egy nagyobb, 20 fos barati tarsasagom, mi mar kinottunk az egyetemista korbol,de nyilvan nagyon vegyes volt, hogy egyaltalan anno ki ment egyetemre, mibol elt es hogyan. Ahogy ma is.

De soha egy percig nem volt ez tema koztunk igazabol.

Szoval igenis letezik olyan baratsag, ahol nem vagyunk feltekenyek egymasra. Vagy legalabbis nem hangosan…😂

én is azt mondanám, amit a #2-es mond. Nem árt, hogyha tényleg tisztában vagy azzal, hogy tényleg sok ember nem engedheti meg magának, hogy teljesen az egyetemi tanulmányokra koncentráljon, mert a szülei jómódúak és eltartják, szóval, jó, hogyha az eszedben tartod, hogy ez egy privilegizált helyzet, és hálás vagy érte a szüleidnek is meg a sorsnak is.

De valóban, szégyellni nem kell, ha szóba kerül, akkor mondd meg nyugodtan, nem felvágósan.

Aki meg emiatt irigykedik, annak a saját jellembeli hibája az: ne törődj vele.

Függetlenül attól, hogy engem nem tudtak támogatni a szüleim (érettségit, főiskolát felnőttképzésen végeztem) az a véleményem - és ehhez tartottam magam egész életemben - hogy az anyagi helyzetem senkire nem tartozik.

Én nem kérdezek erről senkit, de engem se faggasson senki, mert sem irigykedőre, sem sajnálkozóra nincs szükségem.

Nagyon simán ki tudtam térni az ilyen tolakodó kérdések elől, hogy mennyi a jövedelmem, ahogy legutóbb a szomszédnál is, hogy hadd legyen ez már az én titkom.