Milyen érzés, ha a feleség tartja el a férjet?

Kicsit elfogult válaszokat olvastam. (Valszeg csak női szemmel készültek)

Sztem ma már a nők egyre jobban átveszik a férfiak szerepét (emancipálódnak), sok ezer év eltelte után a XXI.-ik századot a "nők évszázadának" hívják, azaz most kezdődött meg igazán a női dominancia térhódítása. Eddig ez fizikailag nem ment, mert egyfolytában elvoltak foglalva a gyerekszüléssel és házi munkával, emiatt nem tudtak tanulni és részt venni a gazdasági és politikai életben. Most már több nő jár egyetemre mint férfi, szülnek max 1-2 gyereket és aktívan dolgoznak, karriert csinálnak. Arról nem beszélve hogy átlagosan 15 évvel élnek tovább mint a férfiak. 50-100 éven belül többségben lesznek minden döntéshozó pozicióban. Férfiként azt gondolom, hogy talán ez vezet majd a "világbékéhez", mert nem olyan agresszívak mint a férfiak, sőt nagyon is kompromisszum képesek!

Úgyhogy egyre többször lesz olyan hogy a feleség tartja el a férjét... :)

üdv,Leo

erre énis kíváncsi lennék h miért marad vele(főleg ha gyerek sincs)

nekem van vmi hasonló történetem..

van két nővérem

mindegyiknek van barátja/férje és gyerekük

az idősebbik (28 éves) egy szerencsétlen bunkó nagyképű senkiházit fogott ki..:S tőle van 3 gyereke. Itt laknak nálunk és a srác nem dolgozik.. vagyis néha elmegy dolgozni, de akkor sem hazaadja a pénzt hanem elmegy a kocsmába. Amúgy ha itthon van akkor sem csinál semmit.. fekszik a TV előtt.. tesómmal kiszolgáltatja magát(mondjuk ő a hülye h kiszolgálja) annyira nem képes h ha lemegy fürödni megengedje magának a csapot..

és anyu egyedül tart el minket és hiába mondja hogy adjanak pénzt nagyon húzzák a szájukat.. én anyu helyébe már régen kiraktam vna őket de sztem ő csak azt a 3 gyereket sajnálja..

míg a másik testvérem (23 éves) is van egy kislányuk de az ő barátja sokkal másabb/normálisabb..

mikor elveszítette a munkáját akkor folyton keresett másikat és érdekes módon talált 4 hónap alatt( és a kieső négy hónapban is dolgozott itt-ott)

én pedig nem tudok semmit csinálni.. 16 évesen csak nézek és legszívesebben elköltöznék itthonról de sajnos nem tudok hova..

(bocs ha kicsit kacifántosan írtam csak már nagyon este van)

Anyám valamiért folyamatosan olyan pasikat fog ki, akik eltartatják magukat. Ami a legrosszabb az egészben, hogy én felnőtt fejjel már látom, hogy az aktuális választottja csak a lakásba akarja befészkelni magát, és eltartatni magát anyámmal, de ő a nagy szerelemtől se nem lát, se nem hall. Aztán meg sír, pattog, meg nekem morgolódik, hogy "az a szemét xy, hogy kihasznált".

A legutóbbi barátjának is ilyen tisztázatlan ügyei voltak: hol dolgozott, hol nem az apja vállalkozásában, de leginkább csak ült a fenekén. Már mikor először találkoztam az ürgével, mondtam anyámnak, hogy oda ne költöztesse magához, mert nem lesz jó vége, már látom. Anyám persze megígérte, hogy "ő ugyan nem költözteti oda, tanult ő már annyit a hibáiból". Erre egy hónap múlva a pasit kirakták az albérletéből, és hogy-hogy nem, hát anyám befogadta, ugyebár...

Na, onnantól aztán irtó nagy kényelemben érezte magát a pasi: nemcsak elvárta, hogy anyám a 12 órás munkája mellett még az egész háztartást ellássa (mert ő aztán "nem hajlandó ilyen trehány nő koszos lakásában élni"), ő maga egy szalmaszálat sem tett keresztbe, hogy a lakás kinézzen valahogy ("nem férfimunka az"), hol hozott haza pénzt, hol nem. Később már inkább nem... Emellett meg elkezdett úrhatnám módjára viselkedni, semmi sem volt jó neki.

Anyám másfél év szenvedés után megmondta neki (leginkább az én rábeszélésemre), hogy lehet elmenni...

Szerintem ahhoz, hogy valaki elviseljen egy ilyen élősködőt, kell egy bizonyos szolgalelkűség, és nagyfokú naivitás. Anyámban legalábbis mindkettő megvan. Ezek a szerencsétlen nők elhiszik, hogy másnak ők úgysem kellenének, és vakon bíznak a pasiban, hogy az majd egyszer megembereli magát. Ilyenkor jó egy objektív külső szemlélő... :)

" hogy az majd egyszer megembereli magát."

Ááá,kutyából nem lesz szalonna!