Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Hogyan éli túl az olyan...

Hogyan éli túl az olyan ember, aki jó esetben is csak kb. havonta egy hétvégét tölthet a szeretteivel?

Figyelt kérdés
Aki mondjuk olyan munkát végez, ami sok utazással jár, pl. kamionos, légi utaskísérő, pilóta, távolsági buszokon buszsofőr stb. Meddig és hogyan lehet azt elviselni, hogy alig látom azokat, akiket szeretek, és nem tudok velük ténylegesen együtt élni? Akik ilyen munkát végeztek, ti hogy csináljátok, honnan van ehhez erőtök?
2023. márc. 6. 12:14
1 2
 11/13 anonim ***** válasza:
18%

8-as nem tudom, mennyire normális családi élet hogy 30+ éves házas ember napi 1-2 órát beszél a szüleivel/testvérével.

Az ő dolga nyilván, nekem heti 1 óra a családdal tök elég. Persze a párom más, vele én is beszélnék ennyit ha távol dolgozna, de a szüleimről a 20-as éveim elején leváltam szerencsére.

2023. márc. 6. 16:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/13 anonim ***** válasza:
100%
Szerintem inkább a saját házad tájával kéne inkább foglalkoznod, mint azzal, hogy az ismerősöd 30 évesen is tud 1-2 órát beszélni a szülőjével naponta, mert van mit mondaniuk egymásnak.
2023. márc. 6. 17:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/13 anonim ***** válasza:
100%

Nem pont olyan eset az enyém, mint a tied, de leírom az én történetemet.

18 évesen költöztem el otthonról, külföldre, kollégiumba, egyetem miatt. Tömegközlekedéssel két órára volt tőlünk az egyetemem, havonta egyszer jártam haza. Az elején nagyon nehéz volt. Nagyon hiányzott az anyukám és az apukám. Az tartotta bennem a lelket, hogy elkezdtem egy utat és azt be akarok fejezni. Gondolom te is azért vállaltad ezt a munkát, mert szükséged van rá az előrelépéshez.

Szóval, 5 évet éltem külföldön. Nyáron tartózkodtam csak otthon. Én nem jövök gazdag családból, így volt bennem egy vágy, hogy kitörjek. Ez volt az egyik, amelyik tartotta bennem a lelket. “Márpedig külföldön fogok boldogulni”

Idővel lettek barátaim, velük könnyebb volt átvészelni. Lett egy párkapcsolatom is 21 éves koromban. Amikor szakítottam, nagyon mélyre kerültem. A mélypontoknál mindig sokat skype-oltam Anyuval, ez segített.

Aztán, gyenge lettem. Ugyan befejeztem a tanulmányaimat kint, és el is kezdtem a munkát, pár hónap után hazaköltöztem. Nem éreztem magaménak az országot. Hiányzott Magyarország, a családom. Azonban 2019-ben, vagyis 4 éve kaptam egy nagyon jó álláslehetőséget Budapesten, ami azt jelentette, hogy ismét messze, 200+km kerülök a családomtól. Hezitáltam, de elfogadtam. Életem legjobb döntése volt. Bár nehéz volt a kezdet, itt tudtam karriert építeni. Megismerkedtem a férjemmel, anyagilag viszonylag stabilan állunk, házat vettünk és most tervezgetjük a családot. A saját, otthoni családom a mai napig hiányzik néha. Ilyenkor telefonálok, írok nekik. Ha ráérünk hosszasan beszélgetünk. Ez segít átvészelni a távolságot. Meg az, hogy itt a férjem, itt a munkám, amit imádok és tudom, ha hazaköltöznénk, nem kapnék még egy ilyen jó lehetőséget, mint a jelenlegi munkahelyem. Bennem ez tartja a lelket.

30/N

2023. márc. 7. 23:43
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!