Miért viszik még mindenhova kocsival a 15 éves húgomat a szülei?

Alapvetoen nem lenne ezzel baj, engem is hoztak-vittek a szuleim kocsival allandoan, ettol rossz ember nem lettem.

De ha kellett, akkor biza felultem a buszra, szoval igen, itt ez a bibi, hogy a kislany nem hajlando massal jarni.

Az meg abszolut nonszensz; hogy emiatt nem ment be a suliba. Abban mondjuk nem latok hibat, hogy buliba hozzak-viszik. Egy 15 eves ne maszkaljon egyedul ejszaka.

Viszont nezd, ezt a szuleidnek kell lemeccselnie vele. Ha ok nem allnak a sarkukra, nem vezetnek be uj szabalyokat, allandoan engednek a csajnak, akkor ez igy ennyi.

Az egyik rokonom közel 20 éves, de szinte egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor ült buszon (Leszámítva a Pesten belüli utakat. Nem ott lakik.). Néha gyalogol, de szinte mindenhová viszik kocsival, és ezt ő normálisnak tartja. Holott a családja sem gazdag, ráadásul időhiányban szenved az apja, az anyjának meg nincs jogosítványa, csak az apjának és a nagyapjának. Fura módon meg sem fordul a fejében a biciklizés, holott nem Pécsről van szó, ahol sok az emelkedő.

Van egy másik ismerősöm, aki gyerekkorában magángépeken röpködött, de neki teljesen természetes az, hogy, ha kell, akkor tömegközlekedik, és már 14 év alatt is sok helyre önállóan ment, nemcsak városon belül.

Szerintem igazsagtalan, hogy bezzeg te buszozhattál 11 éves korodtól!

Érted nem volt kár?

Szerintem az apja őrjöng érte, hogy sajat gyereke , bezzeg te nem

Szard le őket ! En azt tennem

Jól kihasznalnam őket es rúgnék rajtuk macskastól kutyástól!!

10 évvel vagyok idősebb a húgodnál. Lehet én látom ezt rosszul, de valamièrt az utóbbi pár évben kezdődött el, hogy a szülők elkezdtek önkéntes taxist játszani a kamasz gyereküknek. Nem akarok jönni a bezzeg az én időmben szöveggel, de 10 év telt el ès borzatóan megváltozott a mostani kamasz generáció.

Amikor én voltam, annyi idős, mint a húgod, akkor szabadidőnkben meg suliba is tömegközlekedéssel jártunk. Ès nekünk ez nagy buli volt. Örültünk, hogy nincsenek az ősök a nagyunkon. Jó akkor is voltak olyan gyerekek, akiket mindenhova hurcolnak, de ez kb 10-ből 2 volt mára meg megfordult ez az arány.

Ès tisztelt a kivételnek, mert biztos van, de én a környezetemben ezt tapasztalom. Nem egyszer volt olyan, hogy xy rokonom felhívott, hogy nem-e tudnám vinni a gyerekét (16 éves) az állomásra, mert nekik pont szervizben van az autó. Az állomás meg negyed óra sétára van tőlük. Mondtam, hogy nem és utólag megtudtam, hogy a gyerek nem ment inkább iskolába.

7-es, érdekes dolgot mondasz. Én 23 éves vagyok, tehát majdnem veled egykorú és igen, nálunk ez halálosan ciki volt. Engem sem engedtek el olyan 13 éves koromig kb sehova egyedül és iszonyatosan szégyelltem, lázadoztam ellene, nemhogy még én kérjem, hogy haza ne jöhessek egyedül a barátaimmal az iskolából, hanem gyertek értem (pedig messze laktam, mondjuk részben ezért meg is értem, hogy nem engedtek el fiatalabb koromban). A középiskolába már egyedül kezdtem ingázni több átszállással, lesült volna a pofámról a bőr, ha 15 évesen erre képtelen vagyok, miközben az összes osztálytársam maga oldotta meg.

Mondjuk 15 évesen szó nem volt semmilyen házibulikáról, nem játszottam a felnőttet, miközben alapvető dolgokra képtelen vagyok (mint reggel suliba menet felszállni egy buszra mondjuk). Ezt csak néhány “olyan” osztálytársam csinálta, de ők biztos képen röhögték volna azt, aki “menő” akart volna lenni, de közben apuci szállítgatja ide-oda.

8as: 7-es vagyok. Én azt vettem észre, hogy a mostani kamaszoknak fontosabb a kényelem, mint a szabadság. Én 11-12 évesen kezdtem minden pénteken egyedül elvonatozni a nagyszüleimhez. Mindig direkt úgy szálltam fel a vonatra, hogy ne keljen jegyet vennem a kalauztól es a jegy árából megtudtam venni a kedvenc üdítőmet😄 Nekem akkor ez a délután volt a hét fénypontja, hogy egyedül vagyok nem felügyel senki. Hülyét kaptam volna, ha anyám bejelenti, hogy inkább átvisz kocsival.

Volt olyan, hogy amikor a nagyszüleimnél nyaraltam nagyapámmal elmentünk az egyik testvéréhez segíteni, kb 12-13 éves voltam ekkor és úgy volt, hogy nagyapám ott alszik én meg kora este vissza megyek a mamámhoz. Emlékszem tökre beleéltem magam, hogy egyedül fogok utazni aztán megjelent egy rokon és kijelentette, hogy elvisz. Én erősködtem, hogy nem kell, de nyilván nem volt sok szavam akkor. Akkor ott nagyon csalódott voltam, jó mai fejjel már tudom, hogy jót akart az a rokon.

Ès kb az összes haverom így gondolkodott akkor, nem értem mi változott meg 10 év alatt.