Véleményeket kaphatok erről az esetről?

Már az elején nektek kellett volna eladnotok (akár az anyósnak is), hogy legyen még egy kis tőke az új autóhoz.

Ha ezzel nem éltél, akkor ennyi: jófej voltál, a sógor meg anyós nem. Talán csak voltak olyan egybitesek, hogy arra jutottak, nektek nem is kell a pénz.

Azt amúgy nem értem, a sógort miért kell ilyen stílusban minősíteni, mit tesz hozzá a történethez.

Jól érzed, szegény autó. Milliós tételt én anyámnak sem adtam volna, de használhatta volna, amikor akarja. Ha meg nekem mindegy, hogy mi lesz vele, mert már nem kell, akkor az sem érdekel, ha a bontóban végzi.

Van nekünk egy díszautónk, amit kímélünk, jó drága fenntartani, mert van másik is, de a férjemet érzelmi szálak fűzik hozzá, szóval marad az autó. Én sem vezethetem :D el sem adjuk. Az érzelmeket nem lehet megmagyarázni logikusan.

Férjed mit mondott, azért arra kíváncsi lennék, meg anyóshoz is így állnék a továbbiakban, hogy b.ssza meg, ennyit számított neki a te ajándék autód.

"el akartam adni, de férjem kitalálta, hogy adjuk az anyjának"

Kerdezo, a ferjednek mi a velemenye a tortentekrol?

Kérdező, én értem az érzelmi vihart, ami most benned dúl. (Első autó, sokat dolgoztál érte, stb.)

De ott kellene tudnod az egészet lezárni, hogy anyósodnak adtad/ajándékoztad. Ő onnantól kezdve azt tesz vele, amit akar. (Nem volt tőle szép amit tett, ezt aláírom.)

Ha úgy adtad volna neki oda, hogy csak ő használhatja és a fia nem, akkor szóvá tehetnéd. Így nem.

Tanulságot levonni és emelt fővel tovább lépni.