Mi volt a legfájóbb dolog, amit valamelyik családtagod csinált és szégyellted magad emiatt?

Apum sokszor volt részeg és égő dolgokat csinált.

Apu mindig meztelenül mászkált otthon amit mi megszoktunk, de volt hogy akkorsem akart felvenni egy fecskénél+szar pulovernél többet ha jöttek hozzánk. Csinált olyat is gyakran amikor atomrészeg volt hogy kiállt az erkélyre meztelenül és énekelt meg ordibált, szomszédok meg túrázók mindent láttak vagy amikor barátnőmet hoztam fel, apu részegen aludt kitakarva mindene látszott és rohantam betakarni apámat, rohadt égő volt, szegény barátnőm is zavarban volt emiatt mert mindent látott amit nem akart.

Volt olyan is hogy lent voltunk ettünk apa beszelt hozzánk a jó kis fecske-pulcsi kombóba de kilógott belőle a golyólya. Ez a dolog jó pár barátnőmnél előfordult de igyekeztem megbeszélni velük mert apa olyan makacs volt mint egy ökör.

Sokat vezetett részegen, úgy jött le értem a hévállomásra akár akartam akár nem. Tény hogy profi vezető volt és nem féltem mellett így sem sosem de azért na.

Ami roppant égő volt amikor részegen kiordibált a nőknek hogy megb*szná őket és milyen jó lehet a pin*juk. Ez rohadt sokszor előfordult. Amikor meg még friss jogsis voltam ült mellettem egy pár hétig amikor vezettem persze ivott mint állat közben. Megálltunk egy piroslámpánál lehúzott ablakokkal, mellettem lévő sávban egy velem egykorú csajcsoport utazott lehúzott ablakokkal úgyanugy. Erre apámjó hangosan: "nézz oda fiam mennyi szép kis puncit húzhatnál a répádra, válogass!" Na az a fél perc amíg váltott a lámpa sosem tűnt még olyan hosszúnak és kínosnak mint akkor, könyörögtem csak váltson már húzzunk innen.

Mentünk az auchanba vásárolni jó sokan voltak, fingott egy jó hangosat majd megszólalt hogy " na de Petikém sok volt a babfőzelék? Hahahahhahahhaha". Ugyanezt eljátszotta anyummal is sokszor. Tessék gyakorikérdéseket olvasók, itt az egész gyerekkorom-tinikorom, jó mi? Ennyi jutott eszembe hirtelen.

#12 Azt a k_urvaélet. Te nyertél.

Komolyra fordítva a szót, az ilyen példák miatt én rohadt szomorú dolognak tartom, hogy a gyerekvállalás alanyi jogon jár minden félkegyelműnek.

Gondoljunk csak bele. A való életben mindenhez papír kell. Fegyvertartáshoz engedély, vezetéshez jogosítvány, nyelvtudáshoz nyelvvizsga. Szakmai igazolások, szakvizsgák, diploma, stb. Jogosultságok.

Ezekhez a dolgokhoz képest egy gyerek felnevelése sokkal összetettebb feladat. Még sincsen semmilyen alkalmassági vizsga, szó szerint bárkinek lehet gyereke.

#14 Én anyám tipikus örök áldozat volt. Hova mehetne egyedül, mit csináljon egyedül 2 gyerekkel, hol lakjon, utánunk jön apám, ha nem utánunk jön, akkor majd a nagyszüleinkhez.

Mindig volt valami kifogása. Majd ha nagyobbak lesztek. Ezt hallgattam végig óvodás koromtól. Aztán felnőttünk, de semmi nem változott. Amikor már ránk nem lehetett fogni, akkor jött az, hogy ott vannak apám szülei akiket ápolni kell és ezt persze csak ő tudja csinálni, mert apám és a többi testvére nem. Utána az apai nagyszülők meghaltak, akkor az lett, hogy de mi van ha az ő anyját fogja zaklatni.

Később simán letudta azzal, hogy bárcsak lelépett volna korábban. Hát kösz.

Pedig lett volna segítség, rokonok, ismerősök mind segíteni akarták, csak ő nem lépett.

Legfájóbb az volt, amikor egyszer oda vágta nagymamám "a család a legfontosabb" szent beszédére, hogy ha vissza csinálhatná, akkor kellene a francnak gyerek meg család. Mi meg ülünk ott mellette testvéremmel, hogy "köszi, mi is szeretünk".

Amikor 12 éves voltam és anyám féltékeny volt rám az akkori párja miatt. Kislány voltam, az volt a legnagyobb gondom, hogy ki kibe szerelmes az osztályban, vagy hogy mi a lecke matekból. Ő pedig nagyon csúnyán viselkedett velem. Azóta önértékelési gondjaim vannak. Egy gyerek, aki a mai napig nem tudja feldolgozni, miért vádolták ilyesmivel alaptalanul.

A másik pedig a nagymamám alkoholizmusa. Egyszer mikor nem adtam neki piát, úgy megharapta a kezem, hogy a mai napig ott a nyoma.

24/N

#10 "(Nem tudom ez ilyen férfi betegség, hogy nem lehet egy nyomorult pólóban otthon lenni?)"

Nálam igen, bár nincs gyerekünk és nem iszok, de nyáron kb. megdöglök, ha póló van rajtam, nagyjából az öngyulladás határán vagyok.

Alkoholistából viszont nálunk is kijutott a családban... A feleségem pl. soha nem találkozott még apámmal, mert neki mindennél is fontosabb a pia, pedig az esküvőre is elhívtuk, bár csak telefonon lehetett utolérni.

Le leszek pontozva de a "nyáron megdöglök" dologra manapság ott van a klíma, aminek a fogyasztása elenyésző ahhoz képest, hogy mennyire kicsináljuk a szervezetünket a 40 fokos meleggel. És 3-500 ezret megér.

Én szüleim mindig is klíma ellenesek voltak, mert hát pénzbe kerül. Az mindegy, hogy apám az összes pénzünket elitta, az nem került pénzbe.

Plusz folyamatosan a demagóg szöveg ment, hogy a klímától megfázunk, meg betegek leszünk. Nem mintha amúgy valaha is tapasztalták volna a klíma működését. Bár ők úgy voltak, hogy még a kocsiba sem kell klíma.

Nekem életem legjobb döntése volt anno klímás albérlet, onnantól minden nyarat élveztem. Sosem lettem beteg, ellenben nem is voltam kimerült, túlterhelt mint ők akik egész este és egész nap szó szerint csak szenvedtek.

Írta fentebb valaki, hogy az ő apja profi vezető volt. Hát az enyém nem. Az a tipikus agyatlan paraszt volt az utakon. Persze akkoriban más volt a közlekedés mértéke. Apám csak a padlógázt ismerte.

Olyanok is voltak, hogy beláthatatlan kanyarban leállt a kocsival mert ott volt árnyék és ott aludt a kocsiban, mellette meg testvérem. Ha jön valaki akkor tuti nekik ment volna.

Vagy iskolába mentünk vissza utolsó órára kinti foglalkozásról. Apám meg jött, kérdezte elvigyen-e. Életem legszerencsésebb döntése volt, hogy nemet mondtam, mert haverokkal akartam még dumálni és hazamenni.

Hazafelé láttuk, hogy az út mellett egy fára van felnyomva a kocsi. Konkrétan a motor bent volt az anyósülésen ahol én ültem volna, a kormány ketté hajlott. Apámat addigra elvitte a mentő, megúszta azzal, hogy szétment még jobban a térde.

Mindenki mondta a szent szöveget, hogy a gyerek milyen okos volt, megérezte hogy baj lesz, meg látta, hogy nem szabad beülni az apja mellé. Én meg néztem rájuk, hogy emberek, rohadtul nem láttam semmit előre, szó szerint egy pillanatnyi döntésemen múlt, hogy nem ültem be mellé és nem haltam meg.

Apám persze poént csinált ebből is, hogy kijött elé a fa.

Anyám kifizette az óvadékot, hogy ne kelljen leülnie a börtönben valami pár napot.

Rosszul vagyok ha vissza gondolok rá. Főleg attól, hogy ott szó szerint egy pillanaton múlt az életem.

Ja és hozzátenném, apám bárki mellett ült, mindig pofázott, hogy mi van, mutasd meg mit tud, lépjél oda neki. Egyszer egyik rokon konkrétan kirakta a kocsiból, azt mondta, itt a vége, kiszállsz és mész tovább egyedül. Hát azt is hallgattuk otthon 2 hétig.

Ráadásul anyám, bár jogsija nincsen, de a vezetési tudást apám szintjén méri. Amitől én rosszul vagyok.

Egyszer volt, hogy amikor elvittem valahova, akkor kicsit "odaléptem" neki, mentem mint a barom, erre mondta is, hogy "milyen jól vezetek". Közöltem vele, hogy marhára nem ez a jó vezetés.

De máskor is hallottam, hogy ült ismerőse kocsijában és 250-el tiltásig mentek. büszkén mondta, hogy "na végre egy férfi aki oda mer lépni neki". Mert hát olyan nagy dolog egy Audinak "elrúgni" autópályán.