Miért tagadják sokan, hogy régen könnyebb volt a gyerekvállalás?
Számos cikk alatti kommemtben vagy itt is olvastam már, hogy a fiatalok önzők, kényelmesek, stb. ezért nem vállalnak gyereket, bezzeg régen sem volt könnyebb, mégis az volt a normális, hogy 20-25 évesen gyereket vállaltak az emberek, nem gondolkodtak rajta, hogy lesz, mindig megoldották a dolgokat. Ez oké, de miért nem ismerik be, hogy régen könnyebb volt az egész folyamat?
1. Nem kellett ilyen-olyan végzettség, nyelvtudás, munkatapasztalat ahhoz, hogy az embernek legyen valami (ráadásul fix) munkahelye. 16 évesen befejezték esetleg a szakmunkást, már mehettek dolgozni, ma kit, hova és mennyi pénzért vesznek fel, ha még egy érettségije sincs? Plusz az elvárások, hogy az ember gyerek mellett folyamatosan fejlessze magát.
2. Az ingatlanárak nem voltak úgy elszállva a fizetésekhez képest, mint most. Volt tanácsi lakás, kalákában építkezés, illetve rengetegen a szülőkhöz vállaltak gyereket, na most ugyanezt a szülők nagy része nem engedi meg, ergo előbb kell egy lakás és utána jöhet a gyerek, nem fordítva, mint régen. Csak manapság akár egy panelhoz jutni is iszonyat összeg, ha még albérletre is költeni kell.
3. Ma szinte alap a 2 autó fenntartása, azt is elő kell teremteni valahogyan. Komolyan, lassan nem lehet eljutni egy munkahelyre sem busszal, ha az a város másik felén van, mert ritkán mennek a járatok, át kell szállni, várni közben, hazafele ugyanez, és akkor a bölcsik-ovik nem is ehhez igazodnak, nálunk 6.30-kor nyit például, utána csak 6.50-kor és 7.15-kor megy busz a városba (és ez nem vidék, értitek, hanem a nagyvárosi melletti első, nem is messze lévő település), a korábbi buszhoz nem lehet odaérni, a késöbbivel nem ér be az ember 8-ra dolgozni a reggeli forgalomban. Délután meg nem lehet hazaérni, mire zár az ovi. Hát régen ilyen probléma valahogy nem volt, vagy nem tudom, ott voltak a nagyszülők, ma már ők sem segítenek hozni-vinni a gyerekeket.
Most azt látom fiatal 30-as anyukaként, hogy a korosztályomban mindenki kínlódik az otthonteremtéssel, hogy járjon be dolgozni, soha nem megy senki sehova nyaralni, mert az már bele sem fér és még azt sem lehet mondani, hogy luxus életet élnénk, nem jár a többség étterembe, nem rendelget, annyi a plusz, hogy van mosogatógépük, ami 50 éve mondjuk nem volt.
válasza:
válasza:Igen, mindenféle életképtelen ember megélt, sőt családos volt.
Pl
-Internetet nem tudja kezelni
-Hivatalos levelet nem tud értelmezni
-A felesége/férje intéz mindent, ő csak dolgozik, vagy csak háztartásbeli.
Igen, akkor is gyárban dolgoztak, csak a kőkorban.
Aki egy mosógépet se tud elindítani, az ma egy gyárban se marad meg.
Ma átlagfizetésből megélni sem lehet, nemhogy családot vállalni.
válasza: válasza:1. Igaz hogy regen sokan csak szakmunkast vegeztek es 18 evesen mar munkaba alltak de a szakmunkas berek mindig is le voltak maradva a diplomas berektol. Szoval ha egyetemre mesz akkor varhatoan jo kereseted lesz. Mire vegzel az egyetemmel, allast talalsz addigra mar huszas eveit kozepet taposod, igy a gyerekvallalas is kitolodik, de ha a parod es te is mernokok vagytok akkor eleg jol tudtok keresni.
2. Ha a diplomas fizetest nezzuk akkor nem olyan veszes a hazvasarlas. Ha programozo vagy te es a parod is akkor hazi 2 millio megvan, erre kapsz annyi hitelt hogy tudj venni hazat. Ezt azert irom mert azzal jottel hogy manapsag elvaras a magasabb iskolazottsag, viszont ez tobb penzzel is jar.
Manapsag is vannak akik a szuleiknel kezdik a kozos eletuket a parjukkal. Egyik ismerosom soha nem lakott alberletben hanem a ferje szuleinel alakitottak ki az alaksorban egy lakreszt maguknak.
3. En 90-ben szulettem, akkoriban nem nagyon volt haszanaltauto valasztek. Akkor kezdtek behozni a hasznalt nyugati autokat, de a legtobb ember ladaval, skodaval, trabanttal jart. Ezeket is ujonnan vettek mivel hasznaltan sem voltak olcsok, varni kellett rajuk. Igaz hogy 1 auto volt 1 csaladban de az az egy auto sem volt olcso. Szuleimnek mindig is csak 1 autojuk volt egyszerre.
Manapsag viszont nagy a valasztek. Akar 500.000 forintert is tudsz venni egy kis szaladgalos autot magadnak.
Sokkal tobb plusz van manapsag mint a mosogatogep.
Te is olyan idos vagy kb mint en, irtad hogy 30-as anyuka vagy szoval mondhatom hogy mikor mi voltunk gyerekek akkor nem volt a szuleinknek internet, mobiltelefon, kabeltv sem volt minden hazban, nem volt netflix sem.
válasza:". Ha a diplomas fizetest nezzuk akkor nem olyan veszes a hazvasarlas. Ha programozo vagy te es a parod is akkor hazi 2 millio megvan, erre kapsz annyi hitelt hogy tudj venni hazat. "
Hát igen, Magyarországon ez átlagnak mondható:D
Én is 30-as vagyok, de sok tanárházaspár tanított.
Ők még megéltek, ma már lenézett a tanári szakma, olyat se ismerek, aki tanár akarna lenni,nemhogy tanár párt.
De sok diplomás kb egy gyári munkás fizetését kapja:D
válasza: válasza:36.
Azért nem találnak szerszámkészítőt, mert aki ért hozzá az rég magának keresi a pénzt.
Nem megy el sz@rért-húgyért a vállakozó üzemébe, hogy az műcsöcsöt varrasson a kúrv@jának, abból a pénzből, amit a profi szakemberek tudásából lop el.
válasza:Én a nyolcvanas években születtem. Anyám a nővéremmel a gyes 3 évét élete legboldogabb időszakaként tartja számon. Egy panelban laktak, szolgálati lakásban, volt társasága, főznie nem kellett, apám az üzemi konyháról hordta haza a kaját, gondtalannak érezte magát. Biztos jó lehetett.
Viszont azt nem irigylem tőle, hogy amikor ovis lett a nővérem, 6-ra jártak dolgozni a szüleim, ezért 5-kor keltek a haromévessel, és már 6 előtt bent volt az óvodában, ami nyitva volt, mert azon a környéken kb. mindenki ugyanabba az üzembe járt dolgozni (Tiszai Vegyi Kombinát), és az ovi alkalmazkodott az ottani munkarendhez, ezért már 5:30-kor kinyitott. A nővéremet még lefektették aludni, amikor megérkezett az oviba, annyira korán volt még. Anyám viszont már 3-kor ott volt érte, és övék volt az egész délután, azt nagyon szerette.
Apám eközben látástól vakulásig dolgozott, mert a teljes állása mellett maszekolt is délután meg hétvégén. Alig volt a családdal. Így mire én születtem fel tudtak venni óriási hitelt, és tudtak venni egy házat, de azt is úgy, hogy az önerő egy részét apám szülei adták, méghozzá úgy, hogy a saját házukat eladták, így összeköltöztek 5 évre, amíg a szüleim össze nem gyűjtöttek annyit, hogy a nagyszülőknek vegyenek egy kis lakást. Az együttélés évei rémesek voltak. A nagyszüleim mindenbe beleszóltak, csesztették őket.
A férjem szülei is együttéltek, ugyanígy ötéves koráig, és ott is pocsék volt, nulla privát szférájuk volt a friss szülőknek, simán benyitottak a hálóba kopogás nélkül, meg ilyesmi.
Hát én nem irigylem tőlük.
Most mi a férjemmel szintén nyögjük a hitelt, én otthon, ő dolgozik, nem látok sok különbséget.
Szerintem a tarsadalmi elvárások a lehetőségekkel párhuzamosan nőnek. Végeredményben a szüleimnek és nekem hasonló erőfeszítéseket kelltennünk a normális élethez, csak más-más téren.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!