Egy rokonom nagyon barátkozna, hogy állítsam le megbántás nélkül?

Ősszel költözött fel Pestre, én itt élek már évek óta.

Korábban évente találkoztunk kb. 2-szer családi eseményeken, most hetente többször ír, hogy nem-e megyek el vele valahová, nem megyek-e át hozzá. Elmondása szerint nagyon magányos, nincs itt senkije, barátai sem nagyon és ha nem az egyetemen van, otthon ül a macskájával. És hogy csak engem ismer itt...

Én ezt értem, viszont nekem meg van egy kialakult életem, párkapcsolatom, baráti társaságom. Nem érek rá vele kétnaponta találkozni, főleg, hogy olyan programokra hív, hogy kísérjem el a postára, menjünk el plázázni, vagy üljünk be valahová enni. Ez a másik, hogy vega, de a normális éttermeket nem szereti/drágállja, ezért 10-ból 9 alkalommal a Burger King-be akar menni, ahol én maximum fagyit eszem. Néha megsajnálom és találkozunk, úgy vagyok vele, hogy letudom 1 óra alatt, de ha végzünk és indulnék, elkezdi kérdezgetni, hogy nem megyek még el vele valamerre? Nem ülünk be valahová meginni valamit? Nem megyek fel hozzá filmezni, cicázni?

Ha hív valahová és mondok valami kifogást, azonnal elkezd rá megoldásokat keresni... Legutóbb is mondta, hogy menjek át hozzá, mondtam, hogy nem tudok, a nagytakarítás közepén vagyok, várom a futárt is. Hát akkor átjön ő.

Az a baj, hogy neki az egyetemen kevés a bejárós órája, így tényleg a napjai teljesen szabadok. Nincs hobbija, nem jár el otthonról, unatkozik.

Én MSc mellett dolgozom, van egy párom, nagyobb baráti társaságom. Vannak hobbijaim is, amiket szeretek, amikre szánok időt. Sokszor a nap végére totál lemerülnek az akksijaim és arra vágyom, hogy a barátommal összebújjunk, vagy egy jó könyvvel és egy pohár borral vegyek egy forró fürdőt. Nem arra, hogy 2-3 órán keresztül hallgassam valakinek a szóf..sását olyanokról, amik nem is érdekelnek...