Karácsonykor jelentették be barátaink, hogy júniusban jön a második baba. Örülök, de mégsem tudok igazából, őszintén örülni. Féltékeny vagyok rá vagy inkább irigy? Megmondjam nekik?

Én is voltam hasonló helyzetben, már ami a barátokat illeti. Mi két éve próbálkozunk a babával, de sajnos eddig még nem sikerült. (már "elfogyasztottunk" néhány dokit, de sajnos még nincs eredménye, de lagalább megtanultunk egy csomó mindent a gyermekvállalásról)

Amikor a kolléganőm terhes lett, (akkor már egy éve próbálkoztunk) szó szerint irigy voltam. Aztán átgondoltam a dolgokat, és részemre az volt a legjobb taktika, hogy inkább kérdezgettem amikor alkalom volt rá, hogy van(nak), mit érez, hányat rúgott éjjel a baba, stb... Így átéltem vele az élményeit, igazából pluszt adott nekem, hogy azóta van valami benyomásom arról, milyen érzés is lehet terhesnek lenni, és a viszonyunk se romlott meg.

Aztán a barátnőm is terhes lett, elsőre ezt is igen nehezen viseltem, sőt, most már az anyósomék is állandóan traktálnak minket az "unoka-témával", de egyik fülünkön be, másikon ki, nem szabad mindent magunkra venni, mert különben akár meg is bolondulhatnánk, nem? De bevetettem az előzőekben bevált érdeklődős "taktikámat", és pár hét múlva együtt örültem vele, sőt, azon gondokoztam, lehet, hogy együtt tologatjuk a babakocsikat... :)

Saját magadnak kell megbírkóznod a helyzettel, ne engedj a befolyásnak meg a véleményeknek a férjed tekintetében, mert ti tudjátok egymás között megbeszélni, mikor jöjjön a baba, és ha most már mutat hajlandóságot mégiscsak az apaságra, akkor igenis büszke lesz, ha megszületik a csöppség. Ez szerintem minden férfiból előhívja a védelmező-készséget és a gyengédséget a gondoskodás miatt. (lehet, hogy túl optimista vagyok?) Amúgy ha TÉNYLEG nem szeretne babát, akkor az orvosi kivizsgálást is ellenezte volna, nem? (nem hiszem, hogy ezt ne beszéltétek volna meg) Nem mindig az a legjobb megoldás, ha nincs kitartásunk, és villámgyorsan kilépünk a régi kapcsolatból, HA VAN esély változásra, változtatásra és sok-sok beszélgetésre! Amúgy azt az "elválhatsz" dolgot nem egy veszekedés közben mondta? Lehet, hogy ti egy veszekedős-szenvedélyes pár vagytok, és hajlamosak vagytok bántó dolgokat egymás fejéhez vágni, nem? Persze ezeket utólag nem gondoljátok komolyan. Van egy barátnőm, aki a párjával együtt ugyanilyen temperamentumos, és nekik természetes, hogy egyik nap üvöltöznek egymással, másik nap meg szinte össze vannak tapadva, annyira mézes-mázosak egymáshoz. Hiába, mindenki más lángon ég!

Sok sikert a babaváráshoz, remélhetőleg legközelebb már egy másik fórumon találkozunk, ahol a terhességünk részleteit tárgyaljuk ki! :)

érdeklődnék mi lett a vége..

lett baba?