Karácsonykor jelentették be barátaink, hogy júniusban jön a második baba. Örülök, de mégsem tudok igazából, őszintén örülni. Féltékeny vagyok rá vagy inkább irigy? Megmondjam nekik?

"Abban reménykedek, hogy ha talán meglesz nekik a baba, akkor majd észhez tér és látja, mennyi örömmel jár mindez."

Ne haragudj,de ha a 2 éves kisfiúval jól el van ,de ennek ellenére nem akar gyereket akkor ezen a fent idézett dolog sem segít.Biztos van valami komoly oka,hogy nem akar gyereket.Nem lehet,hogy nem lehet neki gyereke?.Viszont,ha valóban csak az az indoka van amit te felsoroltál én meggondolnám mégis a válást.Jó,hogy szereted meg minden,de egy gyermek az csodálatos és szerintem,nem maradhat ki egy nő életéből.A barátaidnak én megmondanám,hogy ne haragudjanak,de "kíméljenek meg a babavárás örömeitől."Én hasonló helyzetben vagyok mint,te nekem sem lehet már gyerekem,azzal a különbséggel,hogy már van 3,de szerettem volna a páromnak egy kislányt és nem lehet.Közben a barátnőm egy kislányt szült épp ma hajnalban.Mindíg mondom neki mennyire irígylem,de azért sohasem sértem meg.Minden esetre azért gondold át,vagy vess be egy gyerekes,de bevált trükköt,mond azt neki,hogy terhes vagy.Hogy reagál rá? Aztán mondhatod neki,hogy tévedtél,de szerintem ezután könnyebb lesz döntened.

Sajnos döntened kell mit szeretnél igazán az életben: 1.)anyai örömet amit 1 gyermek adhat 2.) 1 életen át vágyodni a gyermek után.

Enged meg hogy 1 rövid történetett leírjak: a munkahelyem 1 hölgy annyira szerelmes volt, hogy bele ment abba hogy soha nem lesz gyermeke, mert a pasi csak ezzel a feltétellel vette el. Minden nap rohant haza hogy friss kávéval, vacsorával várja élete nagy szerelmét, Teltek az évek a hölgy 42 éves lett és a párja rájött hogy gyermeket akar és elhagyta a hölgyet, egy fiatalabb kedvéért, aki szült neki 1 babát. A hölgy amit átélt azt nemkívánom senkinek.... ez 1 eset, de gondolt át, mérlegelj és beszélj a pároddal.

Sok sikert a beszélgetéshez, és remélem meggondolja magát a párod és hamarosan együttörülhettek szerelmetek közös gyümölcsének:)

Miért élsz olyannal együtt,aki a legnagyobb vàgyadtol foszt meg?

34 éves vagy,azt hiszem jol emlékszem.

Hàt màr nincs sok idö hàtra.

És amikor lehet a pàrod is akarnà,màr tényleg késö lesz.

És akkor értelmetlün öregedsz egyedül meg.

Ne a baràtaidra legyél féltékeny,ne ràjuk haragudj!

Az uton is kelletlenül nap mint nap làthatsz babàkat,ami fàjdalmat okoz neked,pedig nem lenne muszàly.

Nem azt mondom hogy rohanj,és vàlj el azonnal a pàrodtol.

De az idö olyan gyorsan repül,hogy ti magatok sem veszitek észre,és akkor màr késö lesz.

Én egyébként 3 éve élek albérletben,az nem hàtràny egy babànàl.

Ha az albérletet tisztességesen fizetitek,akkor nem hàtràny.

Ahovà Isten bàrànyt ad,oda ad szalmàt is.

De az idöt azt amit nem vehettek pénzen.

És ezt kellene tudatnod a pàroddal.

Nem tudom mi lenne,ha mondjuk egy hétre tényleg összepakolnàl,és valakinél elmennél,hàtha a pàrod az idö az idö alatt magàban elgondolkodna.

Ne eröltesd rà a babàt,ha nem akarja,de te se foszd meg magad a vàgyadtol!

Vagy igy vagy ugy,de végre elkellene döntened hogy hogyan is tovàbb!

Nagyon sajnàllak,együtt érzek veled,de itt aki vàltoztatni tud,az csakis te magad vagy!

tok butasag, persze, de mi lenne, ha te lennel a keresztanyja?

akkor picit a te gyereked is lenne, a keresztszuloknek fontos a feladatuk, ha valami tortenik a szulokkel, ok lesznek a gyamok.

amugy probaltad, hogy nem zarkozol el teljesen a baratnodtol, hanem epp ellenkezloleg, vele éled meg?

nehez ilyet mondani, vagyis mondani konnyu, de egyreszt a baratnodnek is sokat segitenel (7 honapos terhesen tudom, milyen nehez, akaratlanul is elszeparalodtam mindentol), masreszt lehet neked is konnyebb lenne picit.

a ferjed meg ne haragudj, önző. az meg, hogy "ha nem tetszik, lehet válni", az nem arra utal, hogy nagyon szeretne. ha a parom ilyet mondana,hiaba imadom, szeretem, rajongok erte, válnék. vagyis az én társam, párom, másik felem stb ne mondjon ilyet!

lehet, hogy tulerzekeny vagyok, de a kolcsonos szeretet, tisztelet, mindent megadas nekem alap (11 eve elunk lassan egyutt, en 30 leszek lassan, mire jon a baba, nekem 2 evvel hamarabb jott az "érzés", hogy kell, ő mindig mondta, hogy később, én tekintettel voltam rá, gondoltam a harmincadik szuletesnapomig varok, de szerencsére hamarabb megjott az erzes neki is. az a baj, hogy a ferjed, mint ferfi, 20 ev mulva is csinalhat gyereket (elnezest a kifejezesert), de te mar nem. ezert SEM korrekt. és a vilag egyik legszemetebb dolga (szinten elnezest a kifejezesert), hogy választásra kényszerit gyakorlatilag, hogy vagy ő, vagy a gyerek.

Nagyon nehéz helyzetben vagy. Nekem a sógornőm várja a másodikat. Amikor az elsővel terhes lett, nekem akkor kellett elkezdenem a fogamzásgátló szedését gyógyulás céljából fél évre, holott akkor már tervezgettem a babát. Ők meg csak gondoltak egyet és... persze a síráson kívül mást nem csináltam, és bosszantott, hogy neki miért... Azóta nem szedem a gyógyszert, persze baba sehol, de már jó úton járunk. Én nem mondtam a sógornőmnek, hogy ez bánt, viszont ő mondott olyat, hogy addig örüljek ameddig nem vagyok terhes mert az olyan rossz dolog csak fáj az ember melle és a hasa. Erről ennyit. A férjedről meg... Te ismered, Te tudod milyen a kapcsolatotok, de ... jaj nekem hogy is fogalmazzak. Egy férj nem egy életbiztosítás, vagyis ha gondol egyet és azt mondja, neki másvalaki kell, elmegy, semmit nem hagy hátra, és akkor ott vagy gyerek és társ nélkül. Ha van gyerek akkor már nem vagy egyedül... Márpedig aki ilyet mond hogy ha nem tetszik válj el, az nem is gondolja igazán komolyan a közös jövőtöket, hiszen neki minden mindegy. Vagyis neki ugyan olyan lenne ha elmennél, mintha nem...

Jó, ezzel az erővel ne is házasodjunk, stb. de ahogyan az egyik válaszoló mondta: ő csinákhat 60 évesen is gyereket, de Te kifutsz az időből Én bizony megmondanám neki, hogy erősen gondolja végig, mert nem akarod úgy leélni az életedet, hogy sóvárogva, szomorúan, hogy nincs kisbabád, ami neked minden vágyad. Ezt nem várhatja el tőled, ahogyan Te se várod el tőle, hogy olyan dolgokban nélkülözzön ami számára fontos. Nagyon felháborít a hozzáállása. Persze az albérlet meg a pénztelenség egy dolog, de ezzel az erővel senki ne vállaljon gyereket és csak dolgozzunk látástul-vakulásig. Sok erőt kívánok!

Szia!

Tudod, h ez nagy öröm a barátnődéknek, de ne őket hibáztasd és ne rájuk orrolj meg (persze nyugodtan elmondhatod neki, hogy beszéljetek kevesebbet erről a dologról, mert téged nagyon mélyen érint a téma), hanem gondolj bele abba, hogy a férjed mennyire önző. Ha annyit jelent neki a gyerek, hogy túlóra és hasonlók, akkor fogalma sincs arról, hogy kihordani és megszülni egy gyereket nem fenékig tejfel (mármint fizikailag) és te vállalnád mindezt, sőt, neki akarsz gyereket szülni (ami szerintem egy nagyon jó érzésnek kellene, hogy legyen egy férfinak) és lehet, nem is vagytok egy hullámhosszon. Van egy ismerős házaspár, akiknél ugyan ez volt a helyzet és már 60 körül jártak, amikor a szomszédjukba kisgyerekes család költözött és ők gyakran vigyáztak a gyerekekre. Ekkor mondta azt a férje, hogy látod, ha annak idején nem vagyok olyan hülye, akkor most az unokáinkkal játszhatnánk. Ne várd meg, míg megbánja a férjed a mostani rossz döntését, mert nem lehet visszacsinálni semmit, amit 20 éve elrontottunk.

Sok erőt és kitartást kívánok neked ahhoz, hogy keresztül tudd vinni, bárhogyan is döntesz a saját jövőtökkel kapcsolatban!