Mennyi lakbért kérnétek a gyereketek párjától?

"Ez a mai felnőttéválás, hogy gyereket is a szülők nyakára szülnek elég szánalmas"

Két dolgot megjegyeznék:

1. Ez messze nem "mai" felnőtté válás. Régen sokkal elfogadottabb volt, hogy egy kupacon él több generáció, vagy hogy addig támogatják lakhatással az ifjú párt amíg nem tudnak lakást venni.

2. Valahol azért szülőként fel kell(ene) arra készülni, hogy a cuki muki kisbaba egyszer felnőtt lesz és ennek megfelelően gyűjteni neki lakásra, segíteni elindulni az életben. Hogy ne csak arról szóljon minden, hogy takarodjon albérletbe.

Ettől függetlenül magát a tényt elfogadom, hogy felnőtt emberekkel nem akar a szülő sem együtt élni a saját otthonában.

"Utálom amikor feleslegesen nagy házban lakik valaki egyedül vagy max. 1-2 plusz fővel."

És ahhoz neked mégis mi közöd van?

"És ahhoz neked mégis mi közöd van?"

Neki semmi köze, de attól még jogosak a felvetett dolgok. Nekem is van idősebb munkatársam aki FOLYAMATOSAN a rezsiről meg kormányról dumál. De ő aztán nem költözik kisebbe. Ne költözzön de akkor ne is rinyáljon már...

#43, tekintve, hogy a közös pénzünkből támogatja az állam az ő rezsijét is, ezért neked és nekem is van közünk hozzá.

Ha ez nem lenne elég, ugyan azt a környezetet szennyezi, amiben te is és én is élek. Minden köbméter gáz/fa vagy kw áram, amit feleslegesen használunk el szennyezi a környzetet. A fűtés nem is kicsit. Lakásokban is fontosnak tartom a megflelő szigetelést és fűtéskorszerűsítést, nem laknák olyan helyen, ahol ez nincs meg. Közel vagyunk ahhoz, hogy rohadt nagy bajban legyünk (igazából már vagyunk, csak még nem jöttünk rá, még nem fáj eléggé).

Ahogy #45 is írta legjobban a fentiek mellett panaszkodás fáj. Tudod, majom/banán esete...

25-ös, nem megunom a gyerekemet, de azért én sem úgy tervezem az életemet 29 évesen (mondjuk), hogy a gyerekem majd még 28 évesen is nálam dekkol, sőt a párját is idehozza.

Álljon meg a menet, és nem kell kifogás, 23 évesen már dolgoztam, az azóta már exem is, és összeköltöztünk egy egyszobás albérletbe (volt saját lakásom (az, ahol felnőttem, nem adtuk el), de agglomerációban - oda a büdös életbe vissza nem mentem volna, örültem, hogy végre eljöhettem).

Most, 33 vagyok, a barátom 39, és ugyanígy albérletben élünk már külföldön.

Azt mindenki elfelejti, hogy nem kötelező ám ott laknia a csajnak :)

Az én gyerekemé nem lakna ott, ugyanis nem kerülgetek egy IDEGENT (a gyerekem párja NEM közvetlen családtag).

Ahogyan a saját apámat nem költöztetem be magunkhoz, pedig ő a szülőm!, úgy egy aktuális barátnőt még annyira sem.

Azért legkevésbé gondolom, hogy egy barátnő idegennek számítana. Sokkal inkább családtag nem? Valószínű nem két hete vannak együtt.

Amikor van hol lakni (jó helyen, tehát nem rossz munkába járni, nincs rossz helyen), nos akkor az albérlet pénzkidobás, milliókat költeni ahelyett, hogy a saját lakást megalapozza, legalább egy hitel önerejéig eljutni, albérlet mellett sokkal később jön ez össze, és akkor tényleg egy IDEGENNEK ADJA A PÉNZÉT!