Férjem is és én is használhatatlan gagyit kaptunk a bátyjáéktól ajándékba. Férjemen látom, hogy nagyon rosszul esett neki. Hogyan vigasztaljam meg?

Akkor se az ajándékról kell szólnia, meg nem a felhajtásról. A karácsony arról kéne, hogy szóljon, hogy béke, nyugalom, öröm, boldogság, vidámság együtt, szeretetben (nem álszent módon, hanem őszintén). Nem a rohanás, nem a felhajtás, nem a sok fogásos vacsora, nem a nagy ajándék, nem a patyolatrend. Ne kívül csillogjon minden, hanem belül a szívekben.

Nálunk lelkigyakorlaton a vendég atya olyan jól beszélt erről, és ha így áll hozzá valaki, őszintén tud ünnepelni. Nem számít, ha nem tökéletes az étel, vagy egy kis piszokság maradt valahol, ha belül, a szívekben őszinte az öröm.

Én a barátaimmal tudtam így ünnepelni. Akinek kevesebb ideje volt, szaloncukorral készült, nekem több időm volt, én sütöttem, de a lényeg az, hogy együtt voltunk, és szívből örültünk egymásnak, őszintén. A családommal (szüleim, öcsém) ez a lelkület évek óta nincs meg, és így fanyar mosoly az egész ünnep.

Szerintem nyilvánvaló, hogy nem az zavarja a kérdezőt, hogy milyen értékű ajándékot kapott. Hanem éppen az, amit ti is mondtok, hogy nem az értéke számít, hanem az örömszerzés, és ez esetben teljesen egyértelmű, hogy a férje bátyjáék még kicsit sem eröltették meg magukat, hogy kitalálják, hogy a kérdezőék minek örülnének. Egy nem Fradi drukkernek adott Fradi címeres szőnyeg legalábbis eléggé erről tesz tanúbizonyságot.

Valószínűleg sokkal jobban örültek volna egy saját készítésű, olcsóbb ajándéknak is akár, ha az el van találva, vagy látszik benne az igyekezet. Én teljesen megértem, hogy a férje megbántódott, persze, "jobb adni, mint kapni", de azért szerintem akármelyikőtök megbántódna, ha ti már egy hónappal előre azon töritek a fejeteket, hogy más minek örülne, miközben ők elétek raknak egy utolsó pillanatban vett tusfürdőszettet, vagy egy ötletszegény Fradi szőnyeget.

Hiába támadjátok, szerintem egyáltalán nem az ajándék értéke zavarja őket.

Barátaitok sincsenek, akikkel tudnátok ünnepelni ilyenkor?

Én megmondom neked, hiába élek "családban", hiába élnek a szüleim, és van testvérem meg sok unokatestvérem, ez így csak formálisan család, mert apám lenéz, anyu néha jókedvű, néha nem, öcsém pimasz lett az utóbbi időben, a többi rokon (néhány kivételével) felém se néz, eszükbe se jut akár egy telefont megejteni. Nem érzem családnak, hiába van 20 unokatestvérem.

Viszont ott vannak a barátaim, akikkel úgy tudok ünnepelni, mint ha családban ünnepelnék, nekem ők az igazi családom, még ha nem is volt ott közülük senki a születésemnél, mégis ők azok, akik az év minden napján mellettem állnak, gondolnak rám... stb. A karácsony is velük volt örömteli, az a pár óra, amit velük töltöttem, az a néhány darab szaloncukor és apró semmiség, ami még annyiba se került, mint a tusfürdő, amit kaptál, vagy a vacsora, amit készítettél, mert együtt töltöttem az ünnepet olyanokkal, akiknek igazán fontos vagyok, és viszont. Az ünnepnek erről kéne szólnia, ha nem család, akkor barátok. Ha nincsenek barátok, szerezzetek. Nem úgy megy az, hogy csak a család létezhet ilyenkor, pontosabban legyen, de az a család, akiket te annak érzel, és én a barátaimat érzem a családomnak. Nem a vér tesz családdá, hanem az érzés. Ezt sokan nem értik, pedig ha kicsit belegondolnak, mi a család "dolga", rájöhetnek, hogy sajnos a mai világban a család, mint olyan, vérkötelék szinten nem nagyon létezik, és szerencsések, ahol mégis.

Tessék a barátokkal tölteni az ünnepet. Ti miért nem mentetek éjféli misére? Nem érdekes, én voltam, én ott együtt énekeltem a barátaimmal, nálunk nem ciki, még akkor se, ha mind fiatalok vagyunk. Van hova mennem szenteste, és nem kell a 4 fal közt poshadnom a fényes vacsorával. De ha nem éjféli mise, akkor is össze lehet ülni. Ismerek olyat, aki karácsonykor egyedül van, mert még párja sincs.