Belegondoltál már abba, hogy mi lenne, ha elveszítenéd a párodat? Ne adj 'isten meghalna? Hogyan lenne tovább?

Én mennék utána... nem bírnék nélküle élni az száz :S

Ami meg veletek történt hát sztem ez a sógornőd dolga, vagy levezetésként használja a férfit vagy tényleg komoly... mind1 nektek sztem ebbe nem kellene beleszólni...

17/F

gondoltam rá igen, de olyankor mindig elhessegtetem a gondolatokat....

A párom az életemet és a céljaimat jelenti, nélküle nem tudnám folytatni. Magamba zuhannék, csak sírnék egész nap...és arra gondolnék, hogy utána megyek, de valószínű nem tenném meg, mert tudom, hogy ő sosem szeretné...

azt hiszem valójában jobb ezeket a dolgokat nem tudni:-S

a sógornőd amit csinál elhárításnak hívják. Próbálja feldolgozni a veszteséget ami őt érte. Ha nem így van akkor azt inkább nem véleményezem.

Minden esetre részvétem! :(

Az egyetlen dolog, amit nem tennék meg az, hogy én is utána haljak, hogy öngyilkos legyek depressziómban. Épp ezért, mert tisztelném annyira az emlékét, és megbecsülném annyira a szerelmét, hogy tudjam, ő is boldognak akarna látni.

Arra gondolok, hogy mi lenne ha én meghalnék... igen, nehéz lenne, de azt kívánnám, hogy találjon valakit, aki mellett boldog lehet, mert ezért kaptuk az életet.

Ha igazán szeretett, ő is ezt akarja, én pedig nem csúfolnám meg a szerelmét.

A férjem balesetet szenvedett és kómában van, szóval az általad említett helyzet bármelyik nap megtörténhet.

Mit tennék?

A tőlem telhető legjobban felnevelném a négy lányunkat és az egy szem fiúnkat, akiknek minden nap elmesélném, hogy milyen jó ember volt az apjuk és, hogy olyan körülmények között élünk, mint amilyen, azt csak nekik köszönhetik.

Lenne-e valaha még komoly kapcsolatom?

Nem hiszem.

A sógornőd így gyászol. Pótlékot keres, olyasvalakit, akibe kapaszkodhat, aki vele van este az ágyban, mert szörnyű lehet a nyakába szakadt magány. Az a pasi csak pótlék. Ideiglenes. Vannak, akik nem bírják egyedül. Vagy kampec, vagy egy bábú maga mellé az ágyba, hogy ne gondoljon a veszteségére.

Hogy én mit tennék, ha volna párom, és elveszíteném őt?

Megtenném, ami a kötelességem: felnevelném a gyerekemet becsülettel, úgy, hogy tudja, remek ember volt az apja, és hogy ne menjen rá az egész élete egy ekkora veszteségre. Ha dupla munka kell, megtenném, ha a gyerekemnek támasz kell, megadnám neki, ha egyedül kell lennem, egyedül lennék.

A bátyámat és engem is özvegyen nevelt fel anyánk, mondhatom, példamutató volt, hogy nem szabad feldolgozni a gyászt, hogy nem szabad egyedülálló anyaként gyereket nevelni.

Az biztos, hogy én kemény csaj vagyok. Megbirkózom mindennel, képes lennék egyedül is felnevelni egy gyereket, és sohasem engednék egy feldolgozatlan gyászt kiváltó pótlékot az ágyamba azért, hogy legyen, aki hozzámér és aki becsavarja a villanykörtét...

De vannak olyanok, mint a sógornőd. Nem lehet összeomlani. Vagy talpraállsz magad, vagy segítségért sikítasz. Ő így talált segítséget.