Szerintetek mennyire lehet hosszútávon úgy élni, hogy a párotok szülei konkrétan 4 házzal arrébb laknak?

Férjemet érinti a dolog, bár nem négy házzal, de egy kisvárosban lakunk rövid autós távolságra. Azért merem ideirni példaként, mert napi kapcsolatban vagyunk, ők vigyáznak a gyerekre míg doglozom. Soha egy darab konfliktus nem volt a három év alatt. Ennek két okát látom:

- anyámék normálisak és nem vájkálnak az életünkben,

- a férjem nem veszi támadásnak a puszta létüket.

Mi önállóak vagyunk, de nagyon jó érzés, hogy bármi van, közel vagyunk egymáshoz és tudunk segíteni egymásnak.

"És fordítva mi lenne erre a válaszod?

"Szerintetek mennyire lehet hosszútávon úgy élni, hogy a SAJÁT SZÜLEITEK konkrétan 4 házzal arrébb laknak?"

Amit erre válaszolnál, az a válasz a kérdésedre is!"

:D Mert mindenkinek szakasztott ugyanolyan emberek a szülei.

Én mondjuk anyám mellett ellaknék, mert ő annyira elvan a saját dolgával, hogy még szomszédokként is előfordulhatna, hogy két hétig színét sem látom. Apám mellett nem laknék, mert ő állandóan felém vetné vigyázó szemét, és "javítgatna", hogy "túl rövid nadrágban gazoltál a ház előtt, mit fognak szólni, nem illik így kimenni, meg még csak fél 4 volt, nagyon tűzött a nap, nem szabad olyankor így kint lenni", "túl vékony az a kabát, amiben jársz, nem elég meleg", "nyolc lehullott levél van a házatok előtt a járdán, illett volna már összesöpörni".

A férjem szülei mellett sem laknék, mert ők is figyelnének, de tőlük az aggodalmaskodást kapnánk folyton, hogy mi miért van úgy, ahogy, és folyton átjárkálnának minden szarral, meg "csak úgy".

Anyám 3 perc sétára lakik tőlünk (egyedül él, ezer éve elváltak a szüleim), semmi probléma nincs belőle, jó a viszonyunk, és meg van a saját élete, nem akar a nyakunkon lógni. Mondjuk nálunk gyerek nincs (még, remélem). Általában heti 1x felhívom, hogy mi újság, és általában két hetente szokott főzni valamit nekünk, pl. ha olyat kíván, amiből nem tud kis adagot főzni magának, vagy meg szokta kérdezni, mit szeretnénk, vagy mondja, hogy mittudomén vett friss borsót a piacon, jó lesz-e borsóleves. Szól ha kész a kaja, átmegyek én vagy a férjem érte. Ha férjem megy akkor beszélgetnek kicsit, ha nagyon húzós napom van én is csak megyek/jövök, de azért igyekszem, hogy ilyenkor legalább havonta 1x le tudjak vele ülni dumálni kicsit egy kávé mellett. 2-3 havonta szoktunk vagy csak mi a férjemmel, vagy öcsémékkel (2 gyerek van náluk) közösen elmenni hozzá ilyen nagyobb "vasárnapi" ebédre vagy ebéd után sütizni/kávézni.

Szoktunk neki segíteni pl. ha valami nagyobb elektronikai cucc vagy nagybevásárlás kell karácsony előtt, akkor elvisszük kocsival, segítünk kiválasztani a hűtőt pl., néha öcsém is felugrik hozzá egy-egy rövidebb találkára ha erre van dolga, sőt most már az unokahúgom is (15 éves), egy barátja itt lakik nem messze, olyankor néha felmegy a nagyihoz kicsit.

MINDENT nem tárgyalunk ki vele az életünkről, nyilván, de azért elég sok mindent megosztunk vele - van amivel nem ért egyet, vagy nem érti, de nem szokott - pláne nem erőszakosan - beledumálni az életünkbe.