Mit tegyek ilyen családi helyzetben?

Azért nem írtam többet ki, mert kicsit összetett a dolog. Meghalt édesanyám, és most úgy érzem, hogy az öcsém és az ő barátnője, akit sógornőmnek tekintek, habár még csak párkapcsolatban élnek nem tisztelnek engem, és hogy kezdik átvenni az irányítást a háztartásban. Ez részben nem rossz, mert nem kell nekem mindent csinálni, de egyébként meg azt érzem, hogy elveszik tőlem a jogot arra, hogy én birtokoljam a házat. Pedig nem én birtoklom, nekem van közülünk a legbizonytalanabb állásom, most sokat keresek, de egyébként elég keveset. A barátnő se keresi agyon magát, de ő más ugyebár, mert ő a nője. Én nem akarok rossz érzéssel viseltetni irántuk, de egyre rosszabbul érzem magam.

Lehet, hogy nem tudok hozzájuk alkalmazkodni, ez a baj. De egyszerűen nem értem meg, hogy miért nem tudnak nekem segíteni, ha én tudok nekik. Én takarítottam, és vittem a háztartást sokáig, de most már tizenkétórázom, és hétvégéken is sokszor dolgozom. Még annyira se bírom vinni, mint eddig, nem kicsi házunk van, közepes. Ezért örülök a segítségnek, de valahol bánt, hogy nem én uralkodok :D, ez röhejes, és valahol én is röhögök, csak egyre jobban bánt valamiért :S. Pedig tényleg jó, hogy most ők dolgoznak, csak hát, én ezt vissza is kapom. Ma is leülök két percre a bevásárlás után, és mondom nekik, hogy mindjárt elpakolok, csak beteg vagyok, és ülni akartam, és az öcsém erre meg mérgesen mondja, hogy nem kell, mindent elpakolnak. Az öcsém soha életében nem volt igazságos, és követett el már egy-két olyan dolgot, amit sose bocsátok meg neki. De ma jöttem rá, hogy szerintem a sógornője ugyanez a típus, és ma be is szólt nekem. Én csak álltam ott a konyhában, és néztem, hogy mi van. A házhoz semmi köze a sógornőmnek, az öcsémmel a kettőnk tulajdona, és nem szimpi, ha beszól nekem valaki, akinek nincs is tulajdonrésze a házban. Régen meg neki se volt munkája, és nem én ba@szom el a pénzt.

Kérlek szépen, nem könyörgöm, segítsetek, egyre rosszabb :(. Évekig éltem kollégiumban, tudom, hogy nehezen alkalmazkodom. De folyton azt érzem, hogy engem semmibe vesznek. A semmibe vevésre azért is vagyok allergiás, mert anyám és öcsém évekig játszotta ezt velem. A múltkor is benyögte a nagybátyám, hogy nekem szinte nincs is munkám, és erre az öcsém elkezd röhögni. Sztem ez nem vicces.