Mit tegyek ilyen családi helyzetben?
Azért nem írtam többet ki, mert kicsit összetett a dolog. Meghalt édesanyám, és most úgy érzem, hogy az öcsém és az ő barátnője, akit sógornőmnek tekintek, habár még csak párkapcsolatban élnek nem tisztelnek engem, és hogy kezdik átvenni az irányítást a háztartásban. Ez részben nem rossz, mert nem kell nekem mindent csinálni, de egyébként meg azt érzem, hogy elveszik tőlem a jogot arra, hogy én birtokoljam a házat. Pedig nem én birtoklom, nekem van közülünk a legbizonytalanabb állásom, most sokat keresek, de egyébként elég keveset. A barátnő se keresi agyon magát, de ő más ugyebár, mert ő a nője. Én nem akarok rossz érzéssel viseltetni irántuk, de egyre rosszabbul érzem magam.
Lehet, hogy nem tudok hozzájuk alkalmazkodni, ez a baj. De egyszerűen nem értem meg, hogy miért nem tudnak nekem segíteni, ha én tudok nekik. Én takarítottam, és vittem a háztartást sokáig, de most már tizenkétórázom, és hétvégéken is sokszor dolgozom. Még annyira se bírom vinni, mint eddig, nem kicsi házunk van, közepes. Ezért örülök a segítségnek, de valahol bánt, hogy nem én uralkodok :D, ez röhejes, és valahol én is röhögök, csak egyre jobban bánt valamiért :S. Pedig tényleg jó, hogy most ők dolgoznak, csak hát, én ezt vissza is kapom. Ma is leülök két percre a bevásárlás után, és mondom nekik, hogy mindjárt elpakolok, csak beteg vagyok, és ülni akartam, és az öcsém erre meg mérgesen mondja, hogy nem kell, mindent elpakolnak. Az öcsém soha életében nem volt igazságos, és követett el már egy-két olyan dolgot, amit sose bocsátok meg neki. De ma jöttem rá, hogy szerintem a sógornője ugyanez a típus, és ma be is szólt nekem. Én csak álltam ott a konyhában, és néztem, hogy mi van. A házhoz semmi köze a sógornőmnek, az öcsémmel a kettőnk tulajdona, és nem szimpi, ha beszól nekem valaki, akinek nincs is tulajdonrésze a házban. Régen meg neki se volt munkája, és nem én ba@szom el a pénzt.
Kérlek szépen, nem könyörgöm, segítsetek, egyre rosszabb :(. Évekig éltem kollégiumban, tudom, hogy nehezen alkalmazkodom. De folyton azt érzem, hogy engem semmibe vesznek. A semmibe vevésre azért is vagyok allergiás, mert anyám és öcsém évekig játszotta ezt velem. A múltkor is benyögte a nagybátyám, hogy nekem szinte nincs is munkám, és erre az öcsém elkezd röhögni. Sztem ez nem vicces.
Folytatom, mert ott nem volt elég a hely...
Nem egyszer csinálta meg azt, hogy nem vont be dolgokba, anyám is csinált ilyet. Aztán eddig egy hétvégén se voltak itt, most hogy anyám nincs már, most meg itt vannak, nem tudok főzni, mindegy, ezt megoldom, apámnál majd főzök. De nagyon elegem van az egészből. Nekem nem is kell ez a ház, tom, hogy durva ilyet kijelenteni manapság, de én tényleg inkább már férjhez mennék, mintsem ez legyen. Nagyon nehezen is viselem, hogy másik asszonnyal kell megosztani a konyhát, anyámmal, amíg bírt bármit is csinálni, vele is sok gond volt. Az öcsém pedig sose segített nekem, még ha tizenkétóráztam, akkor is csak legfeljebb morgással, mert el van kényeztetve. Azzal is tisztában vagyok, hogy azért csinál most meg mindent, mert az asszonya ezt mondja neki, különben le se szarná. Nem tudom, nem értem, miért nincs az emberekben jóérzés.
És nem olyan válaszokat szeretnék, hogy hülye vagy, meg hogy nem tudsz alkalmazkodni, mert mindkettővel tisztában vagyok. Azt akarom tudni, hogy éveket hogy lehet így kibírni????????????? Nem vonnak be semmibe, annak idején is volt erről vitánk, én nem is ismerem ennyire az öcsém, félek az anyagiak miatt, mert szerintem sokat költenek, és sac per kábé külön költségen vagyunk. Persze, ez nagyon nehéz, mert eddig anyám nekem segített. De hogy bírok ki így éveket???????? Mert évek kellenek még, míg összeszedem magam úgy anyagilag, meg lesz szakmám, hogy elköltözzek.
Jaj, elég érthetetlen voltam :(. Mert egyre rosszabb a helyzet, és én sem értem. Röviden a helyzet az, hogy anyám halála után többet vannak itt az öcsém a barátnőjével, aki szinte itt lakik. Nekem elvileg van közöm a házhoz, mert részben az enyém is, és valamennyit keresek is, tehát nem ők tartanak még el. De ennek ellenére úgy érzem, hogy le se szarnak engem, ahogy anyám és öcsém csinálta. Próbálok alkalmazkodni, bizonyos dolgok miatt már nem is szólok. Egyre ügyesebb vagyok, de még ügyesebbnek kéne lennem.
És egyáltalában, hogy lehet ezt elviselni? Hogy egy idegen nő neked beszólogasson? Egyébként én kedvelem a csajt, és nem is róla szól ez, hanem arról, hogy az öcsém is változik, de ő attól ugyanolyan igazságtalan marad sok kérdésben, olyan dolgokat tett az öcsém is, hogy jaj, és a nője persze, hogy ő mellette áll. Az öcsémmel mindig két lépés távolságot tartottam, és így kiváló volt a viszonyunk.
De így a pénzügyekben nehéz lesz közösen dűlőre jutni:S, és nem tudom, hogy kéne megváltoznom. Mert egy valamit tudok, ha már ennyi mindent túléltem az életemben, ezt is túl akarom. Más nem érdekel, bíznom kell benne, hogy jobb lesz, ha már nem velük leszek.
:S
De zavart is vagyok még, rossz kapcsolatból is jöttem, tehát a magánéletem romokban.
Nagyon hülyeségeket írtam ide.
De a lényeg, hogy hogyan lehet ehhez alkalmazkodni:S. Már kétszer volt olyan, hogy szemetesnek használták a táskámat.
Most mikor beszól nekem valaki, fenyítsem be? És aztán is viselkedjek rendesen? De igyekszem, de félreértések mindig vannakS:, bár, oké, néha rendetlen voltam, csak egyedül nem könnyű mindent átlátni. De igyekszem.
Szóval belátom azt, hogy én is hibás vagyok, és ők is. Tudom, hogy mind a hármónknak van baja az alkalmazkodással.
A kérdésem, hogy hogyan lehetnék ügyesebb? És hogy lehet elviselni, ha ők hibáznak anélkül, hogy ne kerüljek rossz idegi állapotba???
válasza:Nem lehet összefoglalni.:S
Az öcsém és a barátnője többet vannak a mi házunkban, mint az öcsém barátnőjének házában, és emiatt úgy érzem, hogy én nekem még annyi jogom sincs ahhoz, hogy itt éljek, amennyi eddig volt. Egyre inkább kívülállónak érzem magam, és úgy érzem, hogy megaláznak engem, és semmibe vesznek. Lényegtelen, hogy így van e, a lényeges, hogy az öcsém tom, milyen ember.
Hogyan lehet alkalmazkodni? Mindhármunknak nehezen megy, de ők még fiatalok ahhoz, hogy belássák, hogy ennél felnőttesebben kell viselkedni. Sok minden más is zavar, de hálistennek eléggé külön költségen vagyunk.
válasza: válasza:De mit kell pattognod az átíratással? Örülj, hogy van valami, ahova végső esetben (válás, pénztelenség, lakáselvesztés) menekülhetsz, azt tartsd meg, erről miért mondanál le? Ide legalább mehetsz ha bármi lesz.
Nem kell átíratgatni senkire, hanem előbb minél előbb önállósulj, költözz el, aztán ha a házzal bármi lesz (eladják, apád meghal stb.), a fele pénz a tiéd lesz, és így is jobban jársz.
Nem pattogok... Nem kéne így beszélni. Én is így voltam vele mindig, hogy ha el is költözöm, lesz hova visszajönnöm.
Nem tudtok segíteni.
Aki ír, csak kioszt... kösz, rem, hogy te is ezt kapod majd...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!