Féltékeny vagyok a testvéremre, mert ő mindenben jobb?
Ő szép, én csúnya. Ő tehetséges, én haszontalan. Okos, eszes, én meg mindenre alkalmatlan. Ő fesztelen, én szorongó.
Tanulási nehézségeim voltak, egy gyenge iskolában végeztem,egy telefonos ügyfélszolgálatnál dolgozom. Nem szeretném leírni, hogy mi a munkája, de szereti, kevés időt vesz el tőle és sok pénzt hoz neki.
És rohadtul féltékeny vagyok rá, hogy neki mindig minden könnyen megy. Büszke vagyok rá, amiket elért, és amiknek most a birtokában van (szép, nagy, hitelmentes ház, kocsik), de ha csak a negyedét vagy a nyolcadik kaptam volna az élettől, amit ő kapott, akkor nem nettó 260-ért törölnék az emberek a lábukat belém. Lehetnék rá büszke, féltékenység nélkül. De nem tudok. És erre még nagyon sok esemény ráerősít.
Ha a kérdés féltékeny vagy e, az vagy :/
Nálam ugyan ez van. Gyakorlatilag az egyetlen nő vagyok a családban , aki dolgozik. A tobbieknek ( anyukám, nővérem stb ) megadatott , hogy gazdag családba került . Én úgy lettem nevelve, mint nővérem , kilöktek minket, támogatás nélkül , mindketten egyetemre mentünk . A nővérem valahogy talált egy part aki segítette ( anyagilag is mert megtehette ) végig és igazából végül csak tanult, most meg ott él ( kaptak lakást is ) . Én meg végig dolgoztam stb, volt, hogy konkrétan sima rizst ettem, mert nem volt pénzem másra. De büszke voltam. Most van egy autóm, nem
Rossz, ennyit tudok felmutatni. De én ezért tettem is. Párom szinten megdolgozott mindenért. Neki egyik ágról szinten nem kell félteni a dolgokat . Szóval mindketten megéltük mind a kettőt . Jó lenne néha lazítani, de ezen felül semmit se adnék fel, amiért mind a ketten valóban meg dolgoztunk . Többet ér .
Ja és a nővérem mindig jobbnak volt titulálva , mert summa cum laude diplomázott, én négyesre, de közben végig dolgoztam . Mindig úgy voltam elkönyvelve , hogy a gyengébb . Közben kétlem . De szerencsére apukám elkezdte felfogni ezt, és már más a véleménye . Szó se róla , nem utalom nővérem, és meg van a maga baja, de emiatt felesleges féltékenykedni, valójában magadat veted vissza. Próbálj koncentrálni arra, amit magadhoz képest értél el, és arra, miket tehetsz még :) Engem ez több éve segít.
Átérzem a helyzeted. Szinte minden szavad igaz ram is. Én is irigy vagyok tesómra, de jobban utálnám ha egy kicsit is elvennék tőle. Nekem valahogy sikerült belenyugodnom hogy ez a sorsom. Elvagyok a kis világomban és hagyom hogy élje az életét. Hiába küzdöttem, soha nem tudtam olyan sikeres lenni mint ő.
Ez a világ rendje. Vannak gyengébbek és erősebbek🤷♂️.
Viszont ha te ezt nem tudod elfogadni vagy küzdesz egy életen át és boldogtalan vagy, vagy pedig sikerül neked is elérni azt amit a tesód (de ettől nem biztos hogy valóban boldogabb leszel). Szerintem annak kell örülnöd amit kaptál az élettől és abból kell kihoznunk a legjobbat, de ezt sajnos csak te tudod magad eldönteni.
Remélem jobbra fordulnak majd a dolgok!
Ezt akár a nővérem is írhatta volna.
Egyrészt ez valószínüleg neveltetesi hiba. Tehat a szulok nem egyforman nevelik a gyerekeket, es tudattalanul versenyeztetik oket, a gyerekekben kialakul a feltekenyseg.
Onbizalomhianyod van, benned ugyanannyi a jotulajdonsag, csak vszeg nem veszed eszre. Mindenkiben van jó is rossz is, bennne ugyanúgy van rossz.
Próbálj magadra fókuszálni, hogy te fejlődj ne hasonlítgasd magad másokhoz.
A másik, hogy ő azt szeretné, hogy szeresd, gondolj erre.
"Sajnos sosem fogom megérteni azokat, akik a testvérükre irigykednek"
Azért, mert te nem úgy vagy nevelve kiskorod óta, hogy azt hallgatod, mennyivel rosszabb vagy és feltételezhetően nem is olyan nagy a különbség.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!