A család nem vesz figyelembe, és minden terhet rám raknak, mit csináljak?

11-es 17-es, életében nem találkozott a te - a mi - problémánkkal, szóval engedd el, amiket ír.

Sajnos amíg nem tudsz költözni, ez marad.

TE hiába szeretnél egyedül lenni, amíg a családod szerint erősnek kell lenned, addig kéretlenül is mindent rád pakolnak majd - mert NEKIK úgy könnyebb.

Hogyha úgy érzed, hogy sok, írhatsz. Segíteni érdemben nem tudok, de ismerem ezt az érzést.

(2-3 as voltam)

Már bocsánat, de nem tűnik valósnak a kérdés.

Mert az elég elképzelhetetlen, hogy még a temetés előtt így írjon a legidősebb gyerek. Más a tennivaló ilyenkor.

Azt mindenkinek látnia kell, hogy egy 17 éves gyerek már felnőtt méretű, akár dolgozhatott is volna már végzett szakmunkásként.

A rokonok -ha apja korabeliek- erre gondolva mondják, amit mondanak. Az anyukája is.

Arról se volt szó, hogy hiányzik az apja, és milyen viszonyban voltak. Vagy hogy mi van temetéssel, ki tudják-e fizetni, stb. Pedig amikor elveszíti az apját az ember, ezen gondolkodik, nem azon, hogy VELE ki mennyit foglalkozik, hogy NEKI mi kellene.

Lehet, hogy csak reklám a kérdés, hogy emberek, menjetek pszichológushoz. Mindenki járjon pszichológushoz.