Családon belüli erőszakkal kapcsolatos kérdés, rettenetesen bűntudatom van? Hogyan kezeljük?

Megtudtuk, hogy a sógorom verte éveken át a nővéremet, emellett rendszeres volt az, hogy alázta őt és a gyereket otthon, üvöltözött, tört-zúzott. De közben kifelé meg egy boldog család képe volt közvetítve, megvolt tényleg mindenük. 2-3 hetente azért találkoztunk, soha nem az jött le, hogy gond lenne közöttük, annyira szép család voltak, úgy láttuk, hogy az unokahúgomat is sajátjaként szereti a férje (tesóm előző házasságából van, 15 éves lány). Aztán most valamin összekaptak hazafelé a kocsiban, a ház előtt a férjének már eldurrant az agya és a hajánál fogva kezdte el a nővéremet kiszedni a kocsiból, aki erre kiabálni kezdett, mire a szomszédból kimentek, hogy mi történik. Ők szedték le róla, unokahúgom végig hátul ült a kocsiban. Ezután döntötte el a tesóm, hogy válni akar és mondta, hogy tőle akarta, hogy megtudjuk, nem a városban elinduló pletykákból. Mondta, hogy havonta 1-2-szer voltak ilyenek, eddig mindig csak otthon, mások előtt a hangját sem emelte fel vele vagy a gyerekkel szemben a férje soha. A lányt nem bántotta fizikailag, lelkileg viszont ő is kapta a megjegyzéseket, üvöltő rohamokat.

És az a baj, hogy unokahúgom régebben ezeket mondogatta nekem is, szüleinknek is... Nem vettük komolyan, mert tesóm mondta mindig, hogy csak kamaszodik, feszegeti a határait, most éppen ezért, amazért haragszik és így akarja a nevelőapját rossz színben feltüntetni, meg hogy csak kiszínezte a dolgot. Meg hogy annyira elege van abból, hogy a gyerek mindenhol teregeti a családi szennyest és égeti a családot... Most már szerintem igazat mondott végig, csak mivel folyamatosan süket fülekre talált, egy pár éve már semmit nem mondott ezekről. Rettenetesen bűntudatom van, mert ha akkor hiszek neki, vagy legalább egy részét komolyan veszem és jobban figyelek, akkor ez az egész megelőzhető lett volna. De bennem is az volt, hogy biztos csak összekaptak valamin otthon és azért mondja ezeket, meg a sógorunkról el sem tudtam volna ezt képzelni. Vicces, kedves, közvetlen mindenkivel, jó végzettsége/karrierje van, úgy tűnt, nagyon szépen élnek. Anyukánk el sem akarta hinni először, azóta is sokkban vannak.

Bennem meg ott van ez, hogy borzalmasan bűntudatom van... Beszéljek az unokahúgommal szerintetek?