Hogyan lehetne javítani édesanyám hozzáállásán a feleségemmel kapcsolatban?

Nem igaz, hogy milyen töketlen férfiak írkálnak ide. (reméljük, csak kamu)

Ez az élet, nem pedig egy romantikus lányregény. Nem kelk, hogy az anyós lányaként szeresse a menyét.

Az anyad, ha nem is szereti, de normalisan viselkedik vele.

A problémát te gyártod!

(nem lehetsz férfi, a pasik nem így működnek)

Ha anyád kritizálja, és ennyiszer megjegyzi, hogy nem való hozzád, az nem elfogadás. Nem tudom, te hogy vagy vele, én az ilyesmit nem hallgatnám el az anyámtól. Az én párom előttem ne kritizálja, a véleménye meg egyszer is sok, ha ilyen rosszindulatú, mert ez az.

Sose lesznek egy család, nem is értem, miért akarod erőltetni. Az anyós az nem a legközelebbi családtagok közt van, főleg ha így vélekedik. Azért az ember tudja, ki az, aki szereti, meg ki az, aki elviseli.

Ó, engem is elfogadott az anyósom, ha nem is kedvelt, amíg még volt esély, hogy szétmegyünk.

Mikor tudatosult benne, hogy én vagyok az unokája anyja, és nem tud tőlem megszabadulni, rögtön másmilyen lett. Hálát is adok a jó Istennek, hogy a párom nem akarja erőltetni a "anya-lánya kapcsolatot".

Hogy a te anyád mekkor egy toxic gec*. És te észre sem veszed. Persze, csak tök véletlen mondta el neked anyád már ezerszer, hogy utálja a feleséged. De amúgy nem érezteti vele. Aha...persze...biztosan...

Anyád sose lesz jóban a feleségeddel, mert te a pici fia vagy és neked ennél jobbat akart.

Segítek, egy normális anya nem mondja azt a fiának, hogy amúgy nem kedvelem a feleséged, DE ha neked ez jó...

Kifejezetten direkt adja a tudtodra, hogy nem kedveli.

Ez az anya-lánya kapcsolat kifejezés tényleg beteg. Bármennyi vajjal is kenegetjük utólag, beteg. Én nem akarok a férjem anyjának a lánya lenni és ő se akarjon az anyám lenni. Az anya-lánya kapcsolat nem azt jelenti, hogy anya és lánya barátnők. Ez egy nagyon kellemes, romantikus elképzelés, de a harmónikus szülő-gyermek kapcsolat nem a barátságról szól.

Ellenben az természetes igény, hogy barátság, jóviszony legyen a szülők és a "fiatalok" között. Ha valaki erre törekszik, az jó dolog.

De te Kérdező, ha ennyire mélyen érint ez téged, az előbb-utóbb kitör a felszínen és válás lesz a vége. Hisz egy nagyon nagy vágyad nem tud beteljesülni ebben a kapcsolatban és nem tudsz eleget tenni annak az elvárásnak, ami gyerekkorod óta jelen van.

De érdekes, mert akkor vagy nagyon hasonló az anyád és a feleséged, nagyon kevés, nem harsány ellentétekkel vagy az ellenkezője, nagyon durván mások ők ketten, így nem tudnak mit kezdeni egymással.

Én is kíváncsi vagyok, mi nem tetszik anyádnak a feleségedben?

Oké, ezután a kérdés után már teljesen biztos vagyok benne, hogy a fajunk megérett a pusztulásra.

1. Anya-lánya kapcsolatról teljesen jól írt a 26os válaszoló. Az nem kéne cél legyen két felnőtt ember között! A jó viszony pedig ideális, de nem erőltethető.

2. Azt mondod, anyád elfogadta, ennek ellenére többször szóvá tette, hogy nem illik hozzád a nejed és nem kedveled. Már bocs, de te vak vagy, vagy...? Anyád véleménye addig valid, amíg pl te odamész és megkérdezed (általában a jövendőbeli bemutatása után), hogy mi a véleménye róla? Akkor elmondhatja, hogy nem gondolja megfelelőnek, de szerintem szerető anya nem fog így manipulálni. Anyád viszont kéretlenül odavauzza, hogy ő nem kedveli. Nem az ő felesége, nem is kell kedvelnie. Sőt, kb semmi köze hozzá! Tiszta vicc, hogy te ezt addig mostad, míg a te szemedben már ez teljesen rendben van. Nincs rendben. A feleséged pedig valószínűleg nem annyira hülye, hogy ne vegye észre ezt, és lehet már a mélyben, valahol a megfelelési kényszere alatt fortyog az elégedetlensége.

3. Két felnőtt ember életébe milyen alapon akarsz beleszólni? Hogy a te irracionális álmaid teljesüljenek és egy tudattá fúzionáljon az egész családod? Egyszerűen nem mindenki passzol mindenkivel annyira, hogy olyan közeli kapcsolatban legyenek, amilyet te itt elvárnál. Sőt. Ez elég ritka alapjáraton is.

4. Miért kell nektek EGY családnak lenni? Anyádék azok anyádék. A feleséged a jelenlegi közvetlen családod. Nem egy nagy család vagytok, hanem két külön....ugye? Ugye nem együtt laktok?

Amúgy pszichológus meglátogatásán gondolkoztál már, kérdező? Csak kérdezem. Hogy benned, magadtól, felmerült-e már ez.

Ez igaz. Két egymástól független, idegen emberről van szó. Ők 5 évvel ezelőtt nem ismerték egymást és nem is ismernék, nem is barátkoznának egymással önszántukból. És ez rendben van, sőt, természetes. Ők csak miattad ismerik egymást és erőltetik a kapcsolattartást, semmi más miatt.

Egy csapat idegenből talán ketten, hárman kovácsolódnak össze barátokká.

Én se barátkoznék a saját anyósommal és ő sem velem, ez rendben van. Van köztünk több, mint 30 év, nem értjük egymást. Ez is rendben van.

A másik, ami eszembe jutott... Hogyha találkozom és megismerkedem egy másik nővel, akivel nagyon mély, meleg barátság alakul ki, akkor sem vágyom arra, hogy az édesanyám vagy a testvérem legyen vagy minimum olyan kapocs/kapcsolat legyen köztünk. És ez tökre oké.

Ha mégis erre vágyom, akkor bennem traumák, fel nem dolgozott sérelmek vannak, meg jó nagy hiányosságok.

Ha arra vágyom, hogy a saját családommal kapcsolódjak ennyire mélyen, az rendben van, bár ott is vannak problémák. De hogy jóformán egy idegen családdal... 🙄

Nem tudsz mit tenni, Kérdező és nem is kell mit tenned, csak annyit, hogy elfogadod, hogy ez van, a te magánéletedet, a hétköznapjaidat nem befolyásolja rosszirányba ez a dolog. Telefonálgatni nem fognak egymásnak, de ebédelni hívni, ajándékozni, beszélgetni egymással igen, tisztelettel, nem bántva a másikat.

Sehogy nem tudsz rajta javítani, ők úgy jönnek ki egymással, ahogy tudnak. Most képzeld már el, hogy melléd raknak egy random pasast, legyen az természetbarát bélyeggyűjtő, nagypofájú fociultra, karótnyelt eminens vagy animefan furigyerek, és azt mondják: na, legyetek mááár legjobb barátooook! Közben meg örülsz, ha az időjárásról el tudsz velük csevegni, nem tudtok egymásra hangolódni. Az emberi kapcsolatok nem így működnek, hogy majd te barátokat meg bizalmasokat csinálsz valakikből.

A feleséged nem az anyádat akarta, mikor összejött veled, csak téged. Leszarta, kik a szüleid, és leszarná őket a mai napig is, ha általad nem lenne velük összekötve, nem vonzaná őt a társaságuk. Nem kérte őket, csak benne voltak a csomagban. Anyád meg olyan lett neki, mint mikor a kislány a zsákbamacskában versenyautót talál. Mehhh. Nem tud vele mit kezdeni, nem lesz a kedvenc játéka. Anyád meg lehülyepićşãzná a feleségedet, ha nem lenne a feleséged. Szerinted ebből hogy lesz lelki kapocs?

"nem tudunk tökéletesen egy család lenni így." Anyádékkal nem kell tökéletesen egy családnak lenni, tudtommal ők nincsenek benne a házasságban. Nézd meg a házassági anyakönyvi kivonatot. Ezt hívják leválásnak, kirepülésnek, felnövésnek. A szülőknek is megvan a helyük a felnőtt gyerekek életében a családtagok között, csak nem ott, ahol te gondolod. Ahogy több válaszoló pedzegeti, én is úgy sejtem, hogy anyádékkal éltek, vagy ha külön lakcímen is, mégis szimbiózisban. Nem lesz ennek jó vége.