Miért vannak elkönyvelve a 2-nél több gyerekes anyák hanyagnak, felelőtlennek?

Nos, ha belegondolok, hogy velem egykeként mennyit foglalkozott anyám...

Mindennap órákat töltött el azzal, hogy kikérdezte a leckét, előírt gyakorlófeladatokat, azokat leellenőrizte, kijavította. Este leült mellém, az ágyra és mesét mondott, legtöbbször olyat, amit ő maga talált ki. Beszélgetett velem, meghallgatott, kiskoromban sokszor játszott velem stb. Eszméletlen idő és energia. Na ezt hogy lehetne megcsinálni 2,3, pláne több gyerekkel? Úgy persze igen, hogy semmit sem foglalkozol velük és majd a tablet felneveli.

7-es, három gyerek pont EGY gyerekkel kerül többe, mint a kettő - kivéve, ha az a szerencsétlen utolsó mindent használtan kap.

Nem felelőtlenség, mert fel lehet nevelni tisztességesen három-négy gyereket, mindent megadva, csak sajnos egyre többen nyomják a hitelre, mert a CSOK.

Oké, a ház miatt, de a gyerekeknek cipő kell, új ruha, étel!, esetleg nem árt, ha űzhetnek valami sportot, ami pénz, stb.

Meg persze a továbbtanulás egy részében is illik segíteni.

Az érzelmi részéről nem is írtam, mert 1-2 gyerek megkapja a figyelmet, de 3-4+ már nem.

Nem tudsz velük külön! beszélgetni a problémájukról, mert még egynek tuti akkor lesz valami baja.

A leckét összecspjátok, és most nem a kikérdezés, hanem amikor tényleg olyan írásbelit kap, amihez kell a szülő segítsége (nálunk anya pl órákon át ült mellettem, míg meg nem értettem a matekot, vagy átnézte a fogalmazást, stb.).

Egyszerűen lehetetlen normálisan időt eltölteni velük, hiába van két szülő, mert van, amit nem szívesen beszélsz meg az ellenkező neművel.

11-es, édesapádról hogyhogy nem szól a történet?

"Mindennap órákat töltött el azzal, hogy kikérdezte a leckét, előírt gyakorlófeladatokat, azokat leellenőrizte, kijavította."

Mert szeretett tanítónéniset játszani és/vagy mert neked sok gyakorlásra volt szükséged az iskolán kívül is.

Az én anyukámnak más volt a szórakozása, meg szükség se volt rá, hogy órákat gyakoroljak otthon pluszban, anélkül is ment, aminek mennie kellett, de megtanított rá, hogy hogyan tartsam rendben a tanszereimet, hogyan pakoljam be a táskámat minden este, vagyis arra, hogy hogyan végezzem én magam önállóan (mintha ez nálad kimaradt volna) azt a munkát, ami az én dolgom (a tanulás), míg ő azzal foglalkozik, ami az ő dolga (főzés, mosás, stb.) - de mindig ott volt, ha segítségre volt szükségem a tanulással kapcsolatban, ha kellett kikérdezte, stb. Amikor nagyobb lettem, az én egyik kedvenc szórakozásom lett a tanítónénis, ezért én töltöttem azzal órákat, hogy a testvéremnek, akinek szüksége volt otthoni gyakorlásra is, gyakorlófeladatokat írtam elő, leellenőriztem és kijavítottam.

"Este leült mellém, az ágyra és mesét mondott, legtöbbször olyat, amit ő maga talált ki. Beszélgetett velem, meghallgatott, kiskoromban sokszor játszott velem stb."

Dettó, azzal a különbséggel, hogy nem csak ő játszott velem, hanem a testvérem meg az apukám is, és úgy nem csak sokkal vidámabb volt, nem csak ő mesélt, hanem mind meséltünk, nem csak velem beszélgetett, hanem mindenki mindenkivel - és ebből mindből kimarad az, aki egyke, fel sem fogja, hogy mennyi minden jóból!

"Eszméletlen idő és energia. Na ezt hogy lehetne megcsinálni 2,3, pláne több gyerekkel? Úgy persze igen, hogy semmit sem foglalkozol velük és majd a tablet felneveli."

Nem csak úgy lehet. Úgy is, ahogy leírtam.

"7-es, három gyerek pont EGY gyerekkel kerül többe, mint a kettő - kivéve, ha az a szerencsétlen utolsó mindent használtan kap."

Nem minden használódik el: pl. szeretetből, figyelemből minél többen vannak egy családban, annál többet kap egy gyerek, hiszen ahol sokan vannak, ott többen szeretik, többen figyelnek rá, többen igyekeznek örömöt szerezni neki.

Egy első gyerek vagy egyke sem kap mindent újonnan, ha a szülei egy kicsit is törődnek a környezetvédelemmel, ha egy kicsit is igyekeznek nem elkényeztetni a gyereket és ha egy kicsit is igyekeznek nem pazarolni és nem az anyagi javak hajhászására nevelni - egy többedik gyereket pedig mindenképpen sokkal több játék vesz körül, hiszen a nagyobb testvérei játékaival is játszhat, nem csak azokkal, amiket konkrétan ő kap.

"fel lehet nevelni tisztességesen három-négy gyereket, mindent megadva"

Nagyon nagy tévedésben él az, aki az akárhány gyerekét úgy akarja felnevelni, hogy "mindent" megadjon neki! Egyáltalán nem tesz jót, ha "mindent" megkap egy gyerek, amit csak kiejt a száján (és főleg nem, ha azonnal megkap mindent). Csak azokat a dolgokat kell megkapnia, amiket fontos is és szükséges is megkapnia. Az összes többi felesleges, sőt, hátrányára van (pl. elveszi tőle a vágyakozás lehetőségét, ami pedig nagyon fontos lenne!).

"nem árt, ha űzhetnek valami sportot, ami pénz, stb."

Ingyen is lehet sportolni (is).

Egy csomó minden ingyen is elérhető, ha szempont, hogy lehetőleg ingyen legyen. De aki abból indul ki, hogy egy gyerek nagyon sokba kerül, meg abból, hogy "mindent" meg akar adni a gyerekének, az persze mindig csak azt veszi észre a világból, hogy mi mindent kínálnak pénzért a gyerekeseknek, és ha megengedheti magának, hogy megvegye, akkor az összes ilyen dologért ki is fogja adni a pénzt függetlenül attól, hogy mennyire fontos meg szükséges az a valami, hogy mennyire szolgálja a gyerek javát - aztán meg mutogatja a sok számlát, hogy lám-lám, ugye megmondtam, milyen sokba kerül egy gyerek! Pedig (főleg aki többgyerekes családban nőtt fel, tudja, hogy) máshogy is lehet, csak akarni kell, sőt: máshogyan sokkal több értelme van, mert azzal nem azt az üzenetet adjuk tovább a gyereknek, hogy csak akkor van boldogság, ha bármikor bármit megvehet magának az ember, hanem megtanulhatja, hogy mik azok a dolgok, amik sokkal fontosabbak, mint az, ami pénzért kapható.

"1-2 gyerek megkapja a figyelmet, de 3-4+ már nem."

Dehogynem. Sőt: nem csak a szülőktől, hanem a testvérektől is. Akinek nincs testvére, fogalma sincs róla, hogy mennyire fontosak a testvérek, az ő segítségük, az ő figyelmük, az, hogy számítani lehet rájuk is, nem csak a szülőkre, ha valami van.

"Nem tudsz velük külön! beszélgetni a problémájukról, mert még egynek tuti akkor lesz valami baja."

De igen, meg lehet szervezni, csak akarni kell, hogy ne mindig csak egész családos programok legyenek, hanem igény szerint mindegyik gyerek tölthessen kettesben időt azzal a szülővel, amelyikkel szeretne, vagy akár mindkettővel egyszerre. Ahogyan az is szervezést igényel, hogy mondjuk edzésre járhasson egy egyke, ez is, de ugyanúgy megszervezhető, amikor fontos. (Vannak időszakok, amikor nem olyan fontos, máskor meg nagyon is - ha figyelnek egymásra, érzékelik, hogy kinek mikor mire van szüksége.)

"amikor tényleg olyan írásbelit kap, amihez kell a szülő segítsége (nálunk anya pl órákon át ült mellettem, míg meg nem értettem a matekot, vagy átnézte a fogalmazást, stb.)"

Olyankor lehet beszélni a tanárral és meg lehet értetni vele, hogy nálunk erre nincs idő, ne számítson rá, hogy az ilyen házikat is meg fogja írni a gyerek, mert nem lehet minden családi program szervezésébe belekalkulálni, hogy több személynek kell a matek házi fölött görnyednie órákon át.

Arra is rá lehet kérdezni, hogy nem túl erős iskolába jár-e a gyerek, és/vagy hogy vigyék-e pszichológushoz, hogy kiderüljön, nincs-e szüksége fejlesztőpedagógusra vagy legalább valamiféle korrepetálásra, ha önállóan nem birkózik meg a tananyaggal.

16, 17 (gondolom ugyanaz vagy):

Aranyos kis álomvilágod van. A szülői figyelem más, mint a testvéri és hidd el nekem, hogy gyerekként a szülőé számít, nem a testvéré. Mondjuk ha kisebb gyerek vagy, lehet jó a nagytesó figyelme (bár még mindig nem ugyanaz, mint a szülőé), de nekem öcsém van. Kiskorunkban idegesített, összetörte a dolgaimat, később is sokszor elviselhetetlenül viselkedett. Inkább figyelt volna kevesebbet rám… Meg ugye a testvéreddel megbeszélni egy problémát nem ugyanaz, mint a szülővel, ha meg fiatalabb nálad, akkor hülyeség is. A szülői figyelemből pedig több gyerek esetén egynek kevesebb jut, erre elég egyszerűen rá lehet jönni.

Az anyagiakra meg lehet mondani, hogy mindegy, de nem az. Kicsinek jó a tesóknak egy szobában, aztán hopp! a legidősebb már tini, kellene a magánszféra, idegesítik a kicsik. Aztán a többi is így jár, utálni fognak egy szobában lakni. És ez csak egy példa, tudnék még százat. Arról nem is beszélve, hogy egyes családokban nem a külön szoba a legnagyobb gond, hanem az, hogy mit fognak enni. És igenis mindent meg kell adni egy gyereknek. Ez nem azt jelenti, hogy ha repülőt akar, repülőt veszünk. De ne kelljen nélkülöznie, és ha szeretne valamit, ami nem iszonyatos hülyeség vagy elvetemülten, kapja csak meg nyugodtan. Ez nem lesz káros neki, elkényeztetve se lesz, ha jól van nevelve.

A sport is legtöbbször pénz. Futni, sétálni lehet ingyen, mást nem nagyon. Ha biciklizik, meg kell venni a biciklit, ha úszni jár, belépőt fizetni. És nem hátrány ám, ha eljárhat egy olyan edzésre (de igazából ez bármilyen különórára érvényes), amit szeret.

A tanulásról írtakat még te sem gondoltad komolyan. Szerinted melyik tanárt fogja érdekelni, hogy a szülőknek hány másik gyereknek kell segíteniük? Egy tanár erre azt mondja, a lecke a gyerek dolga, nem a szülőé. Persze igaza is van, de ők is tudják, hogy a gyerekek ilyesmiben sokszor segítségre szorulnak. Az nem opció, hogy akkor majd nem csinálja meg. Lehet, hogy ez 1-2.-ban még elmegy, de 3.-tól biztos nem fogják elfogadni kifogásnak. Arról nem is beszélve, hogy ha egy gyereknek egy tantárgy problémás, akkor valószínűleg még felső tagozatban, lehet középiskolában is szükség lesz segítségre, ott meg főleg el lehet felejteni ezt a kifogást. (Én mindig mindenből színötös voltam, de még így is, gimi alatt is, néha felmondtam anyámnak az anyagot, mert jobban megjegyeztem, ha beszélhettem róla. Ezt 4 gyerekkel hogy csinálnád meg?)