Aki végignyomorogta az életét, majd végignézte ahogy a gyerekei szűkölködnek, küzdenek, mert érdemben segíteni (sem mentálisan, sem fizikailag, sem anyagilag) nem tudott, miért akar erőszakosan unokát?

""Hogyan lehet erőszakosan akarni unokát?"

- a gyerek az élet értelme

- ugye nem akarod, hogy úgy haljak meg, hogy nem lesz unokám?

- olyan régen volt már, hogy megszülettél, nem akarok kisbaba nélkül meghalni

- nem azért vállaltam gyereket, hogy ne legyen unokám"

Ebben semmi erőszak sincs, egyszerűen csak elmondja a saját gondolatait, kifejezi az érzéseit - még az is lehet, hogy kimondottan azért, mert tudja, hogy az érzelmek enyomása nagyon is rossz következményekkel járhat.

Felnőtt ember ezeket tudja a helyükön kezelni, tehát önállóan, a párjával eldönteni, hogy vállaljanak-e gyereket, nem pedig attól függővé tenni az ügyet, hogy a szüleinek mi a véleménye, mi a kívánsága, hogyan gondolja, stb.

"Saját gondolatai? Ugyan már. Csak szajkózza amit már öreganyámnak is nyomattak."

Miért ne volna lehetséges, hogy egyetért azokkal, amiket már öreganyádnak is nyomattak?