Ha van itt olyan, hogyan szabadult meg a férjétől, aki agresszív, erőszakos, fenyegető volt fizikailag?

Én gyerek voltam ebben a helyzetben. Apám 23 évig verte anyukámat és akkor költöztünk el, amikor 15 voltam. Akkor ütött meg engem apám először és utoljára.

Kezdetben nagyon rossz volt. Kevés pénzünk volt, anya rengeteget dolgozott, egy kicsi lakásban éltünk. Apa sokáig fenyegetett minket, majd próbált visszédesgetni. Aztán harcolt a felügyeleti jogért (miközben világos bizonyíték volt arra, hogy súlyos sérüléseket okozott esetenként anyának). Szóval az egész nagyon nehéz.

Az egész alapja szerintem az, hogy legyen saját keresete a nőnek és egy olyan helyet kell keresni, ahol biztonságban van.

Nekünk nagyon jó érzés volt érezni a felszabadulást. Hogy nincsen egy agresszor a nyakunkon, aki nézi, mikor érünk haza, nem lehet vele sehová elmenni, mindig átkutat mindent és igazából félelemben tartja az egész családot. Jó volt az első nyugodt karácsonyt, majd szilvesztert megélni hármasban.

En menekultem ugy a kisgyerekemmel ( 1 gyerek van ) kulföldön.

Csak en es az isten tudja milyen erzes. .

Nehez volt minden szinten.

Most sem könnyu merrt elegge megbelyegzö helyzet , leri az emberröl az elejen h nem egy tamogato környezetböl jön. , h egyedul van , h riadt , " menekult " , stb

Nehezen lehet poker arccal megjatszani h minden szep es jó , felvenni a szocialis maszkot , h ne egyböl áldozatkent jöjjön le az ember , en hiu vagyok ilyen szempontból .

De minden negativ dolog es lesajnálás ellenére , azt az örömöt nem erti senki , ami a menekulö nö sziveben megszuletik , amit az elözö is irt , a MEGNYUGVÁS miatt .

Végre nem kell fèlni , vege a terrornak , az ember összeomlik , kijön belöle sok fajdalom, es uj kihivasok lepnek a regiek helyebe , újra kell épiteni az életet általában zéróról.

Ilyenkor persze sokszor gondol arra a nö , ha emiatt a lepese miatt lecsuszik anyagilag h inkabb a verés mintsab igy , de szerencsere rajön aztan h a nyugalom es béke mindent megér, ha a parkettán is alszik de nyugta van es senki nem nyüstöli, bantalmazza, osztja be az idejét mint a börtönör.

Ezt a csendes megmyugvast aztan megtanulja ertekelni , es igy épül az élete , es ezt a csendes örömöt nem ertik az emberek , akik ilyesmin nem mentek át, nezik h minek ilyen elegedett ez , nincs limuzinja megis boldog.

Ezt csak a sorstársak értik es meg is kell ezt ünnepelni .

Az ilyen helyzet embert próbáló , pszichikai szétesés veszelye fenyeget

Nekem ugyan nem a férjem volt, de volt olyan pasim akitől 1 éven át menekülnöm kellett.

Nekem a barátaim segìtettek sokat, amikor nem mertem hazamenni vagy hazavittek/kísértek vagy náluk aludtam. A vège az lett, hogy számot cseréltem ès sikerült úgy megfenyegetniük, hogy többet nem mert a közelembe jönni. Máshogy nem ment volna, a mai napig hálás vagyok nekik ezért. Kb.1 èvig húzódott, utánam jött mindenhova, követett, figyeltetett a haverjaival. Az egyik házibulin meg ahol voltam bejött a házba (szabad ki-be mászkálás volt a kapun, nem volt bezárva) és falhoz vágott, utána meg meg is fejelt. Ezután kapták el a barátaim ès beszèlgettek el vele.

Rakd ki életedből.

Nem értem kérdést.