Ez így hülyeség? Hogyan jutottatok dűlőre?
Még nem aktuális nálunk a gyereknevelés-keresztelő stb téma, de mint egy olyan pár akik együtt képzelik el a jövőt erről is beszéltünk már.
A párom katolikus vallású, és gyakorolja is rendszeresen a vallását, hívő embernek mondanám. Én református vagyok, és én is hívő vagyok, hogy is mondjam, a magam módján. Nem vagyok az a bigott vallásos ember, az a minden héten templomba-járó, keresztet-hordó, stb.
Nekem semmi bajom azzal, hogy a párom katolikus, és hogy gyakorolja a vallását, mivel neki ez fontos, egyszer említette, hogy a gyerekek is katolikusak kellene legyenek. Először kiakadtam, aztán úgy döntöttem, hogy oké, ha vállalja az ezzel járó herce-hurca összes mozzanatát, keresztelőtől a bérmálkozóig. Ezen kívül a gyerekek mindig dönthetnek, hogy mennek-e templomba vagy sem...tudom neki ez sokat jelent...
Cserébe annyit kértem:P hogy én választhassam ki majd a gyerekek nevét. Ez így korrekt? Természetesen, figyelembe veszem, olyan nevet nem adok amitől a páromnak hányingere van, de ebből neki kell engednie:)
Ti hogy oldottátok meg? Főként a vallás részét, ha egyikőtök más vallású volt?
másik 21:14 köszi neked is!
Én is inkább Istenben, mint az egyházban hiszek, ebből fakadnak a nézeteltéréseink a párommal, mert nekem sok minden nem tetszik amit az egyház leművel, de ez más tál tészta...
Azt nem szeretné a párom, hogy más-más vallásúak legyenek a gyerekek, én támogatnám ezt, de ő ezt teljes mértékben ellenzi.
A nevekkel meg valószínű hasonló lesz:D
válasza:Véleményem szerint egy vallási kérdés, főként, ha két eltérő felekezet hívei a kapcsolatban élők, nem mehet a józan ész határain belül a házasság, kapcsolat rovására. Fontos a hit, de el kell fogadni mindenkinek a nézeteit, ha valamiben, hát ebben nagyon eltérőek az emberek. Aki nem tud túllépni az ilyen különbségeken, az magában keresse a hibát. Vitázni persze lehet, sőt kell is róla, de veszekedni nem szabad emiatt :)
Az is egy jó megoldás, ha a megfelelő korban a gyerekek választhatnak. De vigyázni kell, ha ez lesz, akkor ne versengésben teljenek az évek, aztán sértődés legyen belőle... ha pedig mindegyik az egyik felekezet tagja lesz, akkor az szerintem igenis bizonyos áldozat a részedről. Emiatt ne érezze magát többnek vagy fontosabbnak a párod, ez is nagyon fontos, és te se érezd kevesebbnek.
Az viszont nagyon jó, hogy akkor mennek, és addig, ameddig akarnak. Nekem bérmálásig, 14 éves koromig kötelező volt minden héten... szombat este és vasárnap reggel van mise, így utáltam a szombatot, mert mise van, és a vasárnapot, mert nem maradhatok fent akármeddig :) Volt néhány jó kis vitánk anyámmal emiatt, apám igazából tett az egészre mindig. Aztán középiskolában már csak havonta kellett mennem, akkor már egyedül jártam, általában miseidőben sétálni, vagy a templomkertben üldögélni :) Utáltam... tehát kötelezővé semmiképp ne tegyétek, az nem tesz jót.
Julien Sorel
köszi a válaszodat, hasznos nagyon számomra. Tudom, sosem szabad ez közénk álljon és nem is fog.
Tudom, fontos ez a párom számára, ezért is "engedek" a 21-ből. Tudom, nekem sokkal könnyebb ezt elfogadni, mint neki, hogy reformátusok legyenek. Miatta teszem. Ettől nem érzem kevesebbnek, sem többnek magam. És ő sem olyan, sosem nézne le, nem érezné fentebb valónak magát.
Azt, hogy nem lesz kötelező ő is úgy gondolja, ahogy én, szerinte sem kell hogy az legyen.
Azt hiszem megoldjuk, vagyis, hogy jól döntünk majd ha úgy alakul, köszi még egyszer:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!