Ez így hülyeség? Hogyan jutottatok dűlőre?
Még nem aktuális nálunk a gyereknevelés-keresztelő stb téma, de mint egy olyan pár akik együtt képzelik el a jövőt erről is beszéltünk már.
A párom katolikus vallású, és gyakorolja is rendszeresen a vallását, hívő embernek mondanám. Én református vagyok, és én is hívő vagyok, hogy is mondjam, a magam módján. Nem vagyok az a bigott vallásos ember, az a minden héten templomba-járó, keresztet-hordó, stb.
Nekem semmi bajom azzal, hogy a párom katolikus, és hogy gyakorolja a vallását, mivel neki ez fontos, egyszer említette, hogy a gyerekek is katolikusak kellene legyenek. Először kiakadtam, aztán úgy döntöttem, hogy oké, ha vállalja az ezzel járó herce-hurca összes mozzanatát, keresztelőtől a bérmálkozóig. Ezen kívül a gyerekek mindig dönthetnek, hogy mennek-e templomba vagy sem...tudom neki ez sokat jelent...
Cserébe annyit kértem:P hogy én választhassam ki majd a gyerekek nevét. Ez így korrekt? Természetesen, figyelembe veszem, olyan nevet nem adok amitől a páromnak hányingere van, de ebből neki kell engednie:)
Ti hogy oldottátok meg? Főként a vallás részét, ha egyikőtök más vallású volt?
válasza: válasza:Ez nem így működik egy igazi házasságban, hogy cserébe én ezt vagy azt engedek, stb. Mindenben el kell jutni a közös megegyezésig. Kell keresni egy olyan pontot, amit mindketten képesek vagytok elfogadni.
Amúgy a vallás elég komoly gondot okozhat, ha egyikük komolyan veszi, és a másik nem. A gyerekek vallásáról nekem az az egyéni véleményem, hogy nem kellene megkeresztelni egyetlen gyereket sem, csak ha majd felnő, és maga dönthet. Ám jelenleg az a szokás, hogy egy vallásos ember akarja a keresztelőt, meg vallás örökítését. Ezt el kell tudni fogadni, vagy ha nem megy, akkor házasodj mással össze.
válasza: válasza:"Ezért nem várhatsz el viszonzást,nem gyakorolsz kegyet a pároddal!"
Ezt ne értsd úgy hogy üzlet vagy valami amiért viszonzást várok. Természetesen mindkét döntést közösen hozzuk, egyik egyikünknek, másik másikunknak jelent kicsivel többet (talán a vallás nekem is majdnem annyira fontos, én is ragaszkodnék hozza). De valakinek engedni kell a 21-ből.
Lehet rosszul fogalmaztam ebből nálunk nincs veszekedés, nincs üzletkötés vagy zsarolás, pusztán így beszéltük meg. Nekem végül is fontos, hogy meg legyen keresztelve a gyerek aztán felnőttként lássa mit csinál. A név meg nekem gyerekkoromtól vannak kedvenc neveim, a páromnak nem annyira, mindenképp ezek közül választunk közösen...
válasza:azén szüleim úgy oldották meg, h nem kereszteltek meg, de jártunk hittan órára (hárman vagyunk testvérek)
aztán mikor ki-ki elérte a megfelelő kort, szabadon tudott dönteni, hogy akar-e konfirmálni, keresztelkedni, stb. Én és a húgom igen, de mi is a magunk módján gyakoroljuk a vallást. Az öcsém egyáltalán nem akart vallást választani, az ő dolga. Később még meggondolhatja magát.
második válaszadó, köszi!
"Ez nem így működik egy igazi házasságban, hogy cserébe én ezt vagy azt engedek, stb. "
Szerintem kicsit erről is szól, mármint a toleranciáról, ha én engedek te is és fordítva. Természetesen csak addig ameddig a pontig mindkettőnek jó. Nem erőltetek semmit és ő sem, nem is azt mondtam, csak mint egyesség tárgya, nálunk valahogy így dőlt el:)
válasza:21:11 ek köszi:)
Én is azt mondtam viheti ameddig akar menni a gyerek. Amint nem akar nem kötelező. Még az is jó lenne, hogy néha együtt menjünk én abban is benne lennék:)
De amint nem akar menni nem megy és kész. Max addig elleszünk otthon:D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!