Hogyan lehetne a családi életünk kiegyensúlyozott? Hogy tartjátok fent az egyensúlyt?

Nem lehet, hogy inkább az életeddel, a jelenlegi élethelyzeteddel nem vagy megelégedve?

Keress új hobbit, kezdj el önkénteskedni, legyen egy ügyed, ami érdekel és úgy érzed, hogy tehetsz érte.

Az a süket olvasó azt nem tudta eldönteni, hogy logisztikai, időügyi, esetleg érzelmi téren kellenének a válaszok.

Így már kicsit jobban hallja a kérdést.

Szerintem eljutottatok oda, hogy mókuskerék jellege lett a mindennapoknak. Nem baj ha nem vagy izgő-mozgó, ki kellene lépned a komfortzónádból. El kellene kezdenetek röhögős közös programokat szervezni amiben nem muszáj minden pillanatban komoly felnőttnek lenni. Ami olyan emlékké tud válni ami mindannyiatokban kellemes érzéseket vált ki. Gyerekeket le tudjátok adni, van segítségetek? Próbáljatok ki kettesben is olyasmit ami még nem volt. A megszokás képes unalommá válni, olyankor nem tudja az ember, hogy mi is a baja tulajdonképpen. Sokszor az emberek akaratlanul is beszűkítik a saját életterüket, majd kifelé nézve azt látják, hogy másoké boldogabb. Ha nem tudtok fallabdázni, menjetek el oda. Vagy kártyázni, teniszezni, lőni, biliárdozni, valami olyanra ami nem megy. Utólag irtó jókat lehet rötyögni a bénázáson, aztán még az is lehet, valamelyik úgy megtetszik, hogy közös programmá válik. Akkor lehet a legnagyobb durranás, ha eredetileg a hátad közepére sem kívántad. Önmagadon is meglepődhetsz, új oldaladat ismerheted meg. Ezekben van olyan amit gyerekestől is lehet, de jó kettesben, esetleg barátokkal is. Egy próbát szerintem megér. (Mindegyik.)