Miért jogos az, hogy rám haragszik az egesz család, amikor a nővérem nem tud gondolkodni?

Nővérem most várja a második gyerekét. Állandóan picsog, nyavajog, mert a férje nem csinál konkrétan semmit, és már nem is szeretik egymást.

Nagycsaládot terveznek (a csávó is, csak tudnám hogy minek), és azért maradnak együtt, mert a gyereknek apa kell. Visszakérdeztem nővéremtől, hogy "erre miért utólag gondol? Nem előbb kellett volna ezen gondolkodni?". Erre nemcsak ő, de az egész család megsértődött. Mert nekem nem szabadna beleszólnom meg nem tart senki fegyvert a fejemhez hogy hallgassam a panaszkodását. Pedig egyrészt a tesóm, nyilván meghallgatom, másrészt meg én anyámmal szemben meg senkivel szemben nem tudok mosolyogva bólogatni, meg helyeselni, amikor számomra valami h.iülyeség hangzik el.