Mit csinálnál, ha anyád megpróbálná "megszépíteni" a fiatalabb testvéred múltját?

Rengeteg beilleszkedési problémája volt óvoda óta(oda járt, mint én, így név szerint emlékszem, kik panaszkodtak), verekedett, nem fogadott szót, később rosszak voltak az eredményei, mindig baja volt valakivel(általában tanárral), nem csinálta, amit mondtak és mivel a gyerekem is problémás, mindenféle diagnózis szóba került ugyanilyen gondok miatt, csak neki nagyon jó a teljesítménye és nem annyira durva, hanem inkább kiabálós. Felmerült bennem, hogy tesóm is mehetett volna pszichiátriára már rég, anyám meg ellenkezett.

Beszélgettünk, és anyám kapásból letagadta az összes problémát, pedig tesóm 5 különböző suliba járt az évek alatt, mindben borzalmasan teljesített, a legrosszabb a magatartása/beilleszkedése/szabálykövetése volt, még általánosban magántanuló lett, majd egy(két?) középsuli, majd érettségi évében vették fel egy bukás után esti felnőttképzőbe, hogy át tudjon menni. Persze rengeteg különóra és magántanár mellett gyenge eredményeket hozott, és felnőttként is gondjai vannak(amiről szintén mindenki hallgat, mintha nem léteznének), munkahely, emberi kapcsolatok terén, az alaptermészete nem változott, talán egy minimális önkontrollal több van neki, mint volt.

Nagyon megharagudtam anyámra, annakidején is a homokba dugta a fejét, meg most is képes, és ami a legrosszabb, hogy most, hogy így első osztályra a gyerekemnél javultak a dolgok, nincs különösebb gond a magatartásával, (persze nem is jó minden nap), mégis lehúzza tesómhoz képest, pedig ő ezerszer nehezebb gyerek volt, mint az enyém. Egyszerűen megmásítja a valóságot, hogy a tesóm számára kedvezően, nekem és a gyerekemnek meg rosszabbul érződjön, sőt, felvetette, hogy én, aki kitűnő voltam szinte végig és voltak barátaim, kis közeg, ahova tartoztam és felnőttként is évekig jóban voltunk, összejártunk, problémás voltam, mert volt pár fiú, aki csúfolt alsóban, én meg sokat sírtam miatta..

Hú, nagyon mérges vagyok, egész gyerekkoromban ez volt és most, hogy nyilvánvaló, hogy a tesóm (is) pszichiátriai eset(lenne, ha nem lenne már nagyon régóta felnőtt), tagadva van a valóság, sőt, képes ellenem is jönni mert ezt fel mertem hozni, ráadásul ilyen marhasággal. Nem tudom 25 éve milyen volt az iskolarendszer szülői oldalról(ha valaki olvassa, aki tudja, írja már meg kérem), akkor is voltak-e BTMNes, SNIs gyerekek, milyen volt a gyermekpszichiátriai ellátás, de több suliváltás, bukás, viselkedésprobléma, verekedés, szabálytartási gondok, magántanulóság már biztosan akkor sem számított normálisnak, abban meg biztos vagyok, hogy már rég be lenne gyógyszerezve több különböző diagnózissal, ha most lenne benne az oktatási rendszerben, talán szegregáltan is tanulna a viselkedés+teljesítmény kombó miatt.

Hű, de jól esett kiírni magamból. Már másodszor merült fel a dolog köztünk, nem tudom, minek kell tagadnia anyának a nyilvánvalót, de lehet, hogy tud valamit, csak nem akarja elmondani. Nehezen hiszem el, hogy ilyen komoly gondokkal csak úgy "papír nélkül" hagyták volna az iskolák.