Hogy mondjam meg nekik, hogy eladom a házat?

Próbálom érthetően leírni, de ha lenne bármi kérdésetek, szívesen válaszolok természetesen később rá!

Az apám oldalán lévő családtagjaimról van szó (elváltak a szüleim). Az apám nővére 42 éves, egész életében a nagyszüleimmel lakott. A férje is odaköltözött a megismerkedésük után, gyereket is oda szült. Minimálbért keres, mellette feketén van egy "vállalkozása", ami inkább csak a pénzt viszi. A férje valamilyen szakmunkás, de ő sem keres sokat. De nagyon akartak gyereket, a nagyszüleim mondták nekik, hogy lakjanak ott később is, nagy az a ház és ha ők is idősebbek lesznek, legalább lesz, ki segít nekik. De aztán egyre több lett a vita, bonyodalom, ma meg már ki nem állhatják egymást, mindenki össze van veszve mindenkivel kb. Elköltözni nem tudnak, merthogy nincs se megtakarításuk, se annyi pénzük, hogy albérletet fizessenek + meg is éljenek.

Az apáméknál szintén hasonló a helyzet, ott egy elsietett házasság és két neveletlen gyerek van. Válna, de 1. nem akar fizetni a feleségének, 2. nem akar még két gyerek után gyerektartást fizetni, 3. nincs neki sem pénze, hogy vegyen egy lakást/kivegyen egy albérletet.

Aztán vannak a dédszüleim, akik tavasszal beköltöztek egy idősek otthonába (89 és 90 évesek). Közösen döntötték el, több otthont is megnéztek/megnéztünk (magánkézben lévőket). Az unokák, dédunokák közül csak én tartom velük a kapcsolatot, anyukámmal is jóban vannak a mai napig, még a válás ellenére is. Azt mondták, hogy ők nem szeretnének bonyodalmat a házukkal kapcsolatban, nem akarják, hogy a "szarkák" azonnal rávessék magukat, ahol beköltöznek az otthonba. Nekem szánták a házat, a benne lévő holmikat. Ajándékozás útján az enyém lett, de a nagypapám (az apám apukája) mondta, hogy otthon ezt ő nem szándékozza közhírré tenni, mert meglincselik érte, az biztos. Mert mint kiderült, az apám és a testvére is arra várt, hogy a dédszüleim "végre meghaljanak", mert akkor el lehet adni a házukat és az árából mind a ketten vettek volna 1-1 házat. Mondta a nagypapám, hogy erről már évek óta szó van, a nagymamám is ezt a vonalat nyomta mindig, hogy majd abból a házból lesz a gyerekeknek véve valami, mert hogy mit akarna a papám azzal a hatalmas, ősöreg házzal, azt el kell majd adni, amint lehet. A dédszüleimnek igaza is lett, még aznap, hogy beköltöztek az otthonba, a nagyszüleimnél ment a családi kupaktanács, hogy mi legyen a házzal. Mondta nagypapám, hogy ekkora egyetértésben még nem látta a gyerekeit, ahogy győzködték, hogy azt igenis azonnal el kell adni... Nem mondta meg nekik, hogy a ház már az enyém, magának sem akart bajt és nekem sem. Azóta sem tudják.

Viszont én eladom a házat, társasház fog a helyére épülni. Így mindenáron tudni fognak arról, hogy "valami lett vele".

Szerintetek kéne szólnom nekik arról, hogy az enyém lett végül? Nem tudják a mai napig, nagynénim is hétvégén arról beszélt nekem, mennyire várja, hogy elköltözhessenek, meg hogy végre lesz nekik is saját stb.

Nem akarom, hogy velem veszekedjenek, engem szidjanak. Így is volt már pár rosszindulatú megjegyzésük rám, vagy az anyukámékra. Pl. apám anno azért nem akart gyerektartást fizetni, mert hogy az anyám és a férje is jól keresnek, nem szorulok én rá arra a pénzre (30 ezer forintról beszélünk, tehát nem is ilyen 150-200 ezrekről). Vagy a párommal nyáron eljegyeztük egymást, mikor meséltem nekik, nagynénim megjegyezte, hogy én is jól helyezkedtem akkor, úgy látja... Meg ehhez hasonló, odaszúrni akaró beszólások.

Nagypapámnak sem akarok bajt, mert tudni fogják a többiek, hogy ő tudott erről... Nem tudom, hogyan kellene ezt intézni, az az igazság.