Mit gondoltok a házasság intézményéről?

Nem, nem garantált a rossz házaság akkor sem. Szüleim is idősebbek voltak, és 2 hónapig jártak mielőtt összeházasodtak. Ők is a házasság alatt imerték meg egymást, sokat vitáztak is, nem mindig voltak boldogok, nehéz elettük volt, beteg nagymama, szegénység, de most 30 évvel később szeretik egymást, büszkék ránk a tesómmal, és szépen élik a nyugdíjas éveiket.

Barátnőmék meg tíz évig együttéltek, a pasi nem egyszer csalta meg, de ő úgy tett mintha nem tudná róla, gyereket is tervezték, amikor a pasi lelépett egy másik nővel. Köszös lakás és kutya miatt 1,5 évig ment a herce-hurca. Egy hosszútávú kapcsolatból ugyanúgy nehéz kilpni mint házaságból.

A házaság nekem fontos, maga az esküvő is, de lagzi nem. Azt nem is akarom. De azt, hogy a párom bízon annyira bennem, bennünk, a közös jövőnkbe, hogy merje vállalni ezt a lépést, az fontos! Ne úgy álljunk neki a közös életnek, hogy arra gondolunk, hogyan lesz majd könnyebb elválni vagy szétválni! A házaságok fele vállásal végződik, és hány élettársi kapcsolat végződik szétvállással? talán 80%-a ha csak a környezetemet nézem, bár ha a hazaságokat nézem, akkor csak 1 a 10-ből.

AZ én szüleimnek is rossz volt a házassága, a párom szüleinek is rossz a házassága, nem is akarunk egyhamar össze házasodni.De én is félek, hogy mi van akkor, ha egyszer letérdel elém?Olyan érdekes lenne jegyes lenni, de még ez a gondolat riaszt.Még fiatal vagyok.Még feltétellel sem házasodnék,szerelmesen sem jelenleg.Természetesen később, mikor eljön az idő, akkor igen.

Minket is folyamatosa csesztetnek ismerősök, haverok, hogy mikor fogunk megházasodni.Anyum folyamatosan olyan hangsúllyal meséli, ha valamelyik ismerősömnek gyereke lett, s a szülei nagyszülőkké váltak.Az ilyen jellegű kérdéseket egyfajta nyomásként élem meg.Minek kell nekem igent mondani egy hosszabb kapcsolatba?Még nem járunk annyi ideje, s az érdeklődök miatt nem fogok igent mondani.

Hány évesen házasodnék?Amikor lenne rá pénzünk( nem olcsó az esküvő),s amikor lelkileg kész vagyok rá..:(

amelyik kapcsolat házasságban tönkre ment, az együttélés esetén is tönkrement volna.

Semmi olyan nem történik egy házasságban, ami együttélésnél nem történik meg. A felek ugyanazok, a napi rutin ugyanaz,a döntések ugyanazok, a konfliktusok ugyanazok. A házasság nem egy átok, amikor kimondva egy igent, varázsütésre megromlana vagy romlásnak indulna egy kapcsolat. Az mindkét esetben a két félen múlik, PONT UGYANÚGY! Semmi különbség a két helyzet között! az az egy nap nem változtat meg semmit egy jó kapcsolatban. Ostobaság az egész, ehhh!

Koloncnak tartom a papírt, - amely a "sírig összeköt" két embert. Akinek ezen múlik a "boldogsága", lelke rajta, - de egy értelmetlen ceremóniának tartom az egészet.

-Érdekes, válások alkalmával nem szerveznek az emberek több százezer, több millió forintos dínom-dánom -okat.

Nem is értem, miért!?

A házasság annyit jelent nekem, hogy degeszre zabálja-issza magát x ember, aztán - ha nem adódik az esküvőn semmilyen kínos, családi jelenet, - "elégedetten" hazamennek. Pont!

-Ha balul sül el egy házasság, még éveken keresztül "fűrészelgethetik" is a hozományokat...

Pénzkidobás, - intézményesítve!

Nekem is melengeti a szívem ha "felvállal" a párom. Csakhogy felvállalni nem csak úgy lehet hogy csinálunke yg 300 fős mulatságot! Most komolyan gondoljátok hogy ettől fog felvállani?

És érdekes módon azért mégsem olyan könnyű elválni, az én szüleim pl már 2 éve szenvednek. De hát mindegy, én nem félek semmitől egyszerűen csak nem szoktam felesleges dolgokat tenni. Mint ahogy nem veszek a boltban felesleges kaját, nem veszek felesleges ruhát, nem fogok feleslegesen összeházasodni sem mert több nem lesz tőle semmi én kapcdolastomban ugyanis az mint írtam előbb is eleve úgy indul mintha házasság lenne a vége és nem csak felelőtlen ácsorgás. Nekem így természetes. Persze akinek már volt 10 szexkapcsolata, az lehet jobban felvállalva és megkomolyodva érzi magát egy házasságban de nekem az nem kell.