Mit gondoltok a házasság intézményéről?

Környezetemben mindenkinek rossz házasságai voltak/vannak, talán egy kivétel van, de ugye ők a szerencsés egy.

Én most 28 éves vagyok, lány, volt már több hosszabb és rövidebb kapcsolatom is, és akivel most vagyok párommal, sokszor eljátszom a gondolattal, hogy de jó lenne, ha megkérné a kezem, de ha mélyen belegondolok engem is megrémiszt... ugyan így vagyok a gyerekkel, imádom őket, de nekem még ne.

Sőt egyszer azt is álmodtam hogy házasok vagyunk, meg hogy gyerekünk született és rettenetes érzés volt álmomban, csak annyit mondogattam, hogy én ezt nem akartam.

Szóval szerintem nem mindenki él rózsaszin szemüveggel a szemén, nem akar mindenki mindenáron megházasodni, aztán x idő múlva elválni, gyerekkel a kezünkben egyedül...

Ne parázz, normális, amit érzel, főleg, ha a környezetedben is rossz példákat láttál, idővel viszont ha lesz egy megbízható, értelmes intelligens párod át kell majd értékelned :)

Szia!

Én maximálisan megértelek.Ha ilyen példa volt előtted, mint a szüleid házassága, természetes, hogy így viszonyulsz hozzá, nincs ebben semmi rossz.

Nyomásra, erőltetésre ne is menj férjhez, az soha nem jó.

Hidd el el fog jönni az a férfi, az a kapcsolat amikor úgy gondolod, hogy igen, most már kész vagyok rá.

De ezt egyedül neked kell érezned, ez rábeszélésre nem megy.

A másik kérdésedre a válasz, én 21 évesen mentem férjhez, férjem 20 éves volt, egy hónapja ismertük egymást.(Neten ismerkedtünk meg véletlenül, leveleztünk egy hétig, randi, egy hónap járás, rá egy hétre már az anyakönyvvezető előtt álltunk nem több, mint 2 tanúval.Aztán 3 hónapig próbálkoztunk a gyerekkel, mire megfogant és lett egy gyönyörű kisfiunk.Az első házassági évfordulónkat a kórházban ünnepeltük, akkor született.Most novemberben leszünk 5 éves házasok és én most is kórházban vagyok, várom, hogy a második kisfiunk kibújjon :) már 3 napja kellett volna neki)

Szóval ilyen is van, de természetesen ez az eset a ritkább.Viszont azt nem mondom h mi nem kínlódtunk meg a kapcsolatunkért.De szerencsére erős párost alkotunk:)

hasonló korú, hasonló gondolkodású lány vagyok.

nos, az én szüleim házassága sem volt hosszú életű, és a válás is egy rémálom volt. már amennyit anyum mesélt. szerencsére túl kicsi voltam, hogy megértsem mi folyik körülöttem.

annyiban különbözök tőled, hogy van egy szerető párom, szerencsére ő sem forszírozza a dolgot, igaz már 2 éve együtt élünk.

anyum sem noszogat, hogy ideje már férjhez menni.

úgy gondolom, ha két ember szereti egymást, akkor nem kell róla semmiféle papírt aláírni.

ja, és nagyon béna dumának tartom, amikor valaki azt szajkózza, hogy csak az nem akar férjhez menni, akit nem kérnek.

engem, ha kérnének se mennék :D szerződést a lakáshitelre kell aláírni, nem a szerelemre :P

Mi 4 évig együtt jártunk, volt, hogy több napot együtt is voltunk nálunk, vagy náluk.

Majd össze költöztünk, 1 évet együtt éltünk.

Aztán összeházasodtunk.

Sztem elkötelezettséget jelent, és biztonságot.

illetve a gyerekeink házasság alatt születtek, nekem ez fontos volt.

nem kell 1 éves kapcsolat után összeházasodni, mindennek megvan a folyamata, ideje.

Annak is, ahogy, és amiért összeházasodnak az emberek.

Oké, akkor tisztázzunk pár dolgot :)

1) esküvő nulla forintba kerül, ha nem akarsz haccacárét, tehát ez nem lehet ok :)

2)a kapcsolat együttélés essetén is lehet felszínes és hazug. együttélés esetén is megcsalhat a párod és hazudhat a szemedbe (hány ilyet látni és hallani!)

3) a "válás" mindkét intézmény esetében ugyanazt jelenti, ha van közös vagyon és gyerek: balhét, vitákat és bíróságot. Igen, együttélésnél is. A minap volt pont itt ilyen kérdés, szokott lenni, figyelni kell!

Semmi különbség nincs a házasság és az együttélés között, csak az, hogy

1) a házasság esetén a házastárs közeli hozzátartozója leszel annak minden előnyével (és időnként hátrányával)

2) a két fél kinyilvánítja (akár az anyakönyvvezető, akár párszáz ember előtt), hogy csakis a másikat szereti és vele akar élni. Elköteleződés, ennyi.

A 2. pont cseles, mert az együttélésnél vagy 1) nem reméled és nem ígéred, hogy együtt akarsz tartósan (évtizedekig) élni a másik emberrel (ez csak akkor jó, ha mindkét fél úgy gondolja, hogy pár évig jól ellébecol a másik mellett, aztán viszlát - de így sem közös vagyont, sem gyereket nem vállalnék), vagy 2) pont hogy együtt akarsz életed végéig maradni vele, akkor meg már ott tartasz, mint a házasság esetében (csak gyáva vagy az IGEN-t kimondani :/)