Mit tennétek a helyemben?
Sziasztok! Bocsi, ha hosszú lesz.
21/L vagyok. Két évvel ezelőtt, nagyon összevesztem a szüleimmel és a nagymamámmal. Ők ugyanis kislánykoromtól fogva azt erőltették, hogy jogi vagy orvosi egyetemre menjek, míg én sosem szerettem az iskolát (nem lógtam, nem viselkedtem ott rosszul, csak egyszerűen nem volt nekem való az iskola). Az a fajta voltam mindig is, aki inkább a kétkezi munkát szereti csinálni, meg a barátokkal lógni, mint iskolába járni. Az érettségit végül megcsináltam.
Érettségi évében megismerkedtem a mostani párommal, aki tíz évvel idősebb nálam, egy sulis barátnőm bátyja. Ő hívott el, először kétkedve mentem el vele randizni a korkülönbség miatt, de azóta imádom őt, meg ő is a tenyerén hordoz. Elvittem bemutatni a családomnak, ami óriási hiba volt. A szüleim pl. pedofilhajlamúnak nevezték a korkülönbség miatt, nagyanyám pedig kijelentette, hogy biztos az ő hatására nem akarok továbbtanulni, stb. stb. Ekkor jártunk három hónapja, érettségi utáni nyáron volt. Nagyon kiakadtam, fogtam a cuccaimat és elköltöztem tőlük, a párom pedig még csítitott is a családommal szemben, pedig ahogy bántak vele... Két barátnőmmel terveztünk akkor lakást kivenni, de a párom felajánlotta, hogy költözzek hozzá. Elfogadtam, azóta is együttélünk, remeküp megvagyunk. A párom amúgy jogászként dolgozik a Belügyminisztériumban.
A szüleim és nagyanyám anno kijelentették, hogy többé látni sem akarnak, én meg dühömbem majdnem sírva hogy forduljanak fel...
Van egy húgom, akivel tartottuk a kapcsolatot, persze titokban. Tegnap este felhívott, hogy nagymamám tegnap reggel meghalt. Én szívem szerint beszélnék a szüleimmel, elmennék a temetésre, csak esélyes, hogy nekem esnének, a húgomnak meg így is épp elég nehéz két tűz között, meg ciki lenne, ha a temetéssn nekem esnének. A párom azt mondta, sosem késő senkivel kibékülni, de viszont ehhez mindkét fél kell, ha kezdeményezek, azzal még nem vesztek semmit.
A párom szülei úgy állnak hozzám, hogy mivel a fiuk boldog velem, így nekik miért legyen kifogásolnivalójuk.
18, honnan veszed, hogy tőle függök?
20, jelen állás szerint el tudnám tartani magam egyedül is. "Elnézést", de nem gondolok arra, hogy szakít velem. De ez nem is tartozik a kérdéshez.
Sziasztok!
Pénteken volt a temetés. 5-ösre hallgattam, és megkértem a húgomat hogy egyszer kérdezzen rá, nem kéne-e nekem is szólni. A szüleim erre azt mondták, ne zavarja őket, temetést kell szervezni...
Végül elmentem a temetés után, vittem egy szál virágot, de a sírnál azt mondtam, "nagymama, anyáékkal együtt ezt érted el, hogy többé nem láttuk egymást, megérte?"
Köszi, hogy megírtad.
Sajnos, ez volt várható.
A fontos az, hogy párod szeret. Legyetek együtt boldogok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!