Ha az egyik gyereketeknek adnátok pénzt az esküvőjére, akkor azt az összeget a másik gyereknek is odaadnátok, akkor is ha nem lesz esküvője?

Eddig sem tudhattuk biztosan, melyik férfi vagy, csak tippelhettünk, mert az egyik kommented alapján egyértelmű volt, hogy utálod a tesót, egy szülő ritkán ír a gyerekéről úgy, mint te :D

De én a nemtudomhanyas kommentben már leírtam, hogy akkor is egyenlően adnék.

Azzal pont nem lesz megelőzhető az irigység, ha az egyik esküvőjére a másik is kap. Szerintem úgy igazságos, hogy a szülők ugyanannyi összeget tesznek félre minden gyereküknek. Ha az egyik gyereküknek esküvője lesz és kellene a segítségük, akkor azt az összeget arra fordíthatja. A másik gyerekkel meg tisztázzák, hogy neki is van egy ugyanakkora összeg félretéve. Ha nem is esküvőre, de házra/lakásra, vagy igazából bármire, ha szükség van rá. Ha annyira igazságtalannak érzi, hogy ő nem akkor kapja meg, akkor oda lehet neki adni, költse, amire akarja. Viszont ebben az esetben, ha a másik gyereknek mondjuk 2 év múlva lenne esküvője, ő már nem kapja meg azt a pénzt mégegyszer. Egyszer már megkapta, ő hibája, ha elszórta.

Ez így igazságos.

Nem a szüleim, de nagynéni: Mi két tanúval esküdtünk, aztán amikor már beköltöztünk a saját házunkba, utána terhes lettem, a nagynéném (jómódú amúgy) meghívott egy ebédre minket a férjemmel, és adott egymilliót, azt mondta, nászajándéknak szánta, csak most adja ide.

Fiútesóm nem nősült meg (együtt sem él senkivel), ő nem kapott semennyit.

Nálunk így volt, de ez nem szülő, hanem rokon.

A szüleim ezt úgy csinálták, hogy amelyikünknek épp esküvője volt, annak segítettek be anyagilag (is). Szerintem ez így volt igazságos és logikus is. Egyrészt mert akkor tényleg jól jött a pénz, másrészt nem mindegy, hogy egyszerre kell többször valahány forintot előteremteni vagy tizenpár év alatt.

A férjem családjában az előtt volt (sajnos) öröklés, mielőtt a sógorom lakást vett volna. Az anyós felvetette, hogy felezik a férjem és a tesója között a pénzt, mert úgy igazságos. Ezzel senki más nem értett egyet, így a szülők a sógor lakásába szálltak be anyagilag (ő ezt amúgy családi kölcsönnek tekinti, amivel kiváltotta a bankhitelt), aztán amikor esküvőnk volt (sógorom még nőtlen), akkor minket támogattak (nem annyival, de jóval olcsóbb is volt :)).

Család vagyunk, nem fix kondíciókkal működő pénzintézet.

Magyarul, hogyha az egyik összeházasodik, kap 3 millát, a másik, akinek a párja nem akar esküvőt, így járt, ő sohasem! kapja meg az "esküvőre szánt" három millát.

Igen, ez a kivételezés nálunk is érezhető volt. ;) Az öcsémnek pl. azért is adtak, mert gyereke lesz és segítsék.

Én nem kapok semmit, mondván "úgysem szülök" (bocsánat, amiért egészségi okokból nem lehet gyerekem).

Mindegy, csak ne akarjanak majd tőlem kölcsönkérni, ha megszorulnak.

És nem irigykedek öcsémre, örülök, hogy boldog, de ez rhadt nagy igazságtalanság a szüleim részéről.

És amikor mondom, hogy házfelújításra szánnám: "Nem, azt megkapod, ha gyereket vállalsz".

Ennyit erről. :(