Normális, hogy nem sajnálom aki öngyilkos lett?

Pont ahogy #11 írta. Szinte teljesen ez volt a szitu. Csak vállalkozó volt, nagyon ment neki a szekér, abba az időbe havi millió felett keresett. Nem nagyon volt ideje, de előtte héten minden rokont felkeresett. Mondta, hogy megy a vállalkozás miatt Pestre (300 km), bement a nagynénjéékhez. Tök jól telt minden, (amúgy évente párszor jöttek haza, és akkor mindig találkoztak). Aztán elment a nagymamájához, egy egész délután ott volt, megvárta a nagybátyját. Még 30 tojást meg 10 liter tejet is vitt. Aztán volt nálunk is, én 9 éves voltam, elszórakozott velem is, apámmal is beszélgettek, ugyan olyan volt, mint máskor. A szüleinél is volt, vitte a másik nagybátyjától kölcsönkért tartozást, de ez sem volt meglepő, mert nem egyedi eset volt. (Nem volt nála annyi pénz, sosem hordott magával sokat, és a másik nagybátyja 30 km-re lakott a nagyvárosban, nem jött olyankor haza, hanem tőle kért.)

Elhagyta a felesége, -hazaköltözött-, és amikor eldőlt, hogy válni fog, akkor döntötte el. Nem volt vita, nem követelőzött, még a gyerekek felügyeleti joga is közös lett volna, tényleg normálisan megegyeztek, ügyvéd előtt, csak nem lett még beadva, mondván hogy aludjanak még rá párat. (A felesége keresztapja volt az ügyvédje.) Nem gondoltunk rosszra egészen addig, míg vasárnap este 10-kor nem hívta a családot az alkalmazottja, hogy egész délután nem érte el, holott úgy volt, hogy hívja a másnappal kapcsolatban, elment házhoz, kocsi otthon, de senki nem megy ki. Nagyapám (az ő apja) mászott be a kerítésen, mert őt nem bántotta a kutya, meg nekik volt kulcsuk, de nem tudta kinyitni, mert belülről benne volt a kulcs. Utána hívták a rendőrséget, közbe bezárta a kutyát, a rendőrök jelenlétében betörték az ajtót, és úgy találták meg.

Fiatal volt, 37 éves, nem nézett ki rosszul, pénze is volt, szóval nem volt semmi olyan, ami miatt sajnálni kéne. Elhagyta a felesége, elválnak és kész, előtte az élet.