Meghívtak minket egy "gyermekmentes" esküvőre?

Mindig vannak szülők, akik azzal jönnek, hogy jó-jó, de hát az ő kis szeme fényük NAGYON jólnevelt, meg milyen kis tündéri volt, ahogy táncikált apával-anyával... én elhiszem, tényleg.

De azt kellene megérteni, hogy ha a pár úgy dönt, felnőtt bulit tart, gyerekek nélkül, akkor azt mindenkire, egységesen vonatkozik. Nincs kivétel.

En egyébként sem vinném a gyerekeimet /8 és 11 évesek/. Kivéve, ha nagyon kozvetlen családtagrol van szo.

En vállalom,hogy az eskuvokon is szeretnék a férjemmel szorakozni, kikapcsolodni és nem a gyerek korul szaladgálni mint mindig, hogy éppen mi nem tetszik neki.

35N

Pont nem rég volt egy kérdés, hogy össznépileg meglincselték a menyasszonyt, mert mehettek gyerekek, kivéve egy autistát.

A legrosszabb megoldás, hogy majd a házasulandók eldöntik, hogy melyik gyerek rossz és melyik nem. Borítékolható a sértődés és az életre szóló haragszom rád.

Én is megértem, hogyha valaki gyermekmentes esküvőt szeretne, azzal sincs baj, aki meg nem. A döntés a páré, hogy milyet szeretne, a meghívott vendég pedig szabadon dönthet, hogy elfogadja-e a meghívást vagy nem. Úgy tényleg jobban tudja magát érezni a szülő is, ha nem kell a kicsi gyerek után futkosni vagy csitítgatni, hanem esetleg ki tud kapcsolódni és mulatni felnőtt társaságban. Náluk, ugyan esküvőről egy darab példám van, az is sajnos rossz, a családi-kerti összejövetelek jó bulik gyerekkel is, mert van nekik ugye trambulin meg csúszda meg homokozó meg járgányok és tök jól elvannak együtt. De egy esküvő nem ilyen. Főleg, hogy hiába gyereksarok és animátor, ha egy idő után le sem kakkantják és bepörögnek a sütitől, üdítőtől és zenétől a tömeg közepén. Aztán mennek is hazafelé családostul legkésőbb vacsi után. Anya nem lazít, nem beszélget, hanem rohan utánuk, vagy az ellenkezője, de akkor meg ki tudja, hogy mit csinálnak. Apa nem iszik, vezet, "áá, nem maradunk, le kell fektetni őket", csóriknak nyűg az egész. Nem mintha be kéne bszni, csak koccintás vagy valami.

Ami esküvőn voltam az utóbbi 5 évben, az családtagé volt, 2 gyerekük volt már akkor, nyilván ott votlak ők is. A menyasszonyt nem igazán ismertük, az ő rokonait egyáltalán nem. Nekem 3 hónapos volt a baba, átaludta nagyrészt, ha pedig nyekergett, akkor azonnal vittem kifelé, mert szerintem úgy illik. Az ő családja kicsit másképp gondolta, mert arról az oldalról a gyerekek konkrétan bújócskáztak a házasságkötő teremben, aztán ugye utána is vita, hiszti, óbégatás, terítő lehúzás terítékestől, üvegestől, pohatastól. Nem volt őszinte a menyasszony mosolya. Valószínűleg én sem életem egyik legszebb napjaként emlékeznék erre. Ott a szülők konkrétan mosolyogva nézték a külön kis oldalukról és ittak nagy nyugiban tovább. A másik oldali család meg próbálta a sajátjait féken tartani, meg terelgetni el onnan, de így meg azoknak volt szr és léptek is hamar. Mi is. Utána ment is a sápítozás, hogy jaj, de hamar, meg miért nem maradtok. De ugyan hogy mondod meg, hogy hát ezért. Sajnos nem tudhatod előre ezeket. Én ledöbbentem. Nem vagyok egy ilyen maradi, vagy nem tudom, de azért ez szerintem túlzás volt. Nálunk valahogy ez nem így volt. Nem tudom, hogy ott mi történhetett, vagy hogyan kezelték utána, volt-e róla szó, de én rettentő dühös és csalódott lettem volna, ha az én esküvőmön történik ez. Nyilván ott marad a tüske benned utána, ott nem csinálod a balhét, utólag számonkérni meg felesleges, de azért mégis. Én megértem, hogy valali ezt nem kockáztatja meg az esküvőjén, ami alapból egy fontos alkalom, ráadásul egy vagyonba kerül.

"Nem elfogultság, de az enyém pl tud viselkedni, rá van szólva, ha kell. Sose engedtem a boltban, nyilvános helyen szaladgálást, őrjöngést se, egészen kis korától, amikor még mobilis nem volt még, de hangos, szóltunk neki, hogy ne óbégasson, nem otthon van, senki nem kiváncsi rá. Szerintem nem olyan nagy mutatvány normális viselkedésre tanítani a gyereket a nyilvános helyeken"

Oké, de nem mindenki gyereke automatikusan ilyen. Az én 1,5 éves fiam például igazi energiabomba, le nem ülne egész nap 5 percre, és most kezdődött nála a hisztikorszak, mostanában mindenért sír és a földön fetreng, ha valamit meg akar fogni, de nem szabad.

Nyilván nevelem, rászólok, de most még ott tartunk, hogy nem érti, csak sír, mert nem engedünk neki valamit. De állandóan, mert egész nap minden érdekli, mindent megfogdosna.

Oké, hogy a te gyereked olyan volt, hogy rászóltál, hogy ne óbégasson és csendben maradt vagy hogy ne szaladgáljon, és akkor leült, de a többség nem ilyen.