Miért nem jó az embereknek semmi?

Kiskoromtól kezdve kis soványka voltam, és olyan 16-17 évesen elkezdek a nagynénémék csesztetni, hogy milyen nádszál vagyok, meg cinege, meg hogy szűk belem van, mert keveset ettem. Folyamatosan hasonlítgattak másokhoz, hogy ennek meg annak a lánynak bezzeg mekkora combja van, milyen bögyös, jól kifejlett stb, és b@sztattak, hogy én miért nem vagyok ilyen? Nem akartam megfelelni másoknak, úgy voltam vele, hogy én idáig is így éltem az életem, s mégha akarnék, akkor sem tudnék meghízni. Van egy kb 80 éves öregasszony, ő is olyanokat mondott nekem, hogy ő megijedt tőlem, mikor meglátott, mert én olyan sovány vagyok, meg hogy nekem pszichológushoz kell mennem, mert biztos benne, hogy anorexiás vagyok. Mikor így cseszegettek, mindig elsírtam magam, de továbbra is csak lehúztak az életről a cseszegetéssel. Amikor társaságban is ettünk együtt, mindig rámszóltak, hogy: "Egyél, egyél, mert sovány maradsz!" Vagy hogy "egyél, hogy meghízz".

Aztán elköltöztem otthonról egyetem miatt, végre nem online oktatás volt, és csakis én gondoskodtam magamról. Elhatároztam, hogy próbálok többet, rendszeresen enni, rendbehozom magam. DE, nem a rokonok nyomására, hanem egyszerűen én határoztam el, hogy szeretnék jobban kinézni, egészségesebbnek érezni magam. Kb. 1 év alatt a 41 kgről felmentem 52-re. (163 cm). Tudom, a 41 kg már kórosan sovány volt, akkor olyan depis időszakomban is voltam, és az alacsony súly ráébresztett arra, hogy valamit kezdenem kell magammal. Illetve az évek során nagyon sokáig voltam 45 kg-48 között, és azidőszakban is folyamatosan ment a csesztetés, hogy ilyen sovány meg olyan sovány vagyok.

Tehát, most elértem az 52 kg-t, és nagyon tetszek magamnak, és a barátaimtól is kapom az elismeréseket, hogy milyen fantasztikusan nézek ki. Na de, most, hogy megint itthon vagyok a nyári szünetben, rokonok is meglátták, hogyan nézek ki, és most meg amiatt szólnak be folyamatosan, hogy: "Na látod, hogy össze tudod szedni magad! Na látood milyen jó, hogy kicsit vastagabb már a lábad és a karod! Látni az arcodon is. Látod, hogy meg tudsz hízni." Olyat is szólnak be, hogy: Hát téged mivel etetnek? Jaj, hát látni az arcodon, hogy pufókás, tömöttebb lett. Meg a hasam, mikor jól beeszek, kicsit kidülled, és akkor is csesztetnek, hogy "háát te hanyadik hónapban vagy??".

Szóval sosem hagynak békén, de nem értem ez mire jó nekik. Ha túl sovány vagyok, az a baj, ha rendbeszedem magam, akkor meg már amiatt szólnak be, hogy pufi az arcom, és hogy "na látod, megmondtam". Igazából most már ennyi éves trauma után már nem izgat, hogy ki mit gondol a testemről, azt tudom, hogy nekik semmi se jó. Ők is 50-55 éves korukra behízták magukat, nagy a hasuk, lóg a kezük, úszógumijuk van, de nem értem miért lesz jobb nekik a napjuk, hogy a fiatalokat cseszegetik.