Miket tartasz meg a tárgyai közül egy közeli családtagod elvesztése után?

Egy nagyon szép selyem sálat tartottam meg nagynéném után. Ha felveszem, mindig rá gondolok.

Mindent ami érték. A szemetet kidobom.

Apámnak nagyon szép volt a kézírása, így megtartottam tőle egy füzetet, amibe ő jegyzetelgette a számára fontos kis dolgait. Jó érzés ránézni az írására, nagyon visszaköszön belőle az egész személyisége. Megtartottam tőle még a karóráját, meg a fényképes kulcstartóját, amiben a két gyereke fényképe van, az egyik oldalon én, a másik oldalon a tesóm. Az óráját és a kulcstartóját szerette, ezt tudom róla. Nagyobb bútorokat nem hagytam meg, mert nem volt egy konkrét "apa karosszéke vagy apa fotelje" típusú kedvenc bútora, amihez kötődött volna, hanem mindannyian közösen használtuk az összes bútort különösebb ragaszkodás vagy érzelmi töltet nélkül, na meg nem is lenne elég helyem nagyobb bútorokat tárolni. Van még néhány apróság tőle, de nem sok minden. Egy öngyújtó, egy apró kis ajándék, amit én hoztam neki külföldről diákként és a szekrényében őrizgette évekig, a katonai csillagos vállapja (hivatásos katona volt), pár apró, személyes holmi. És persze néhány fénykép róla. Fiatalon, hirtelen hunyt el, 43 éves volt.

Arany gyűrű,örök emlék számomra,ha rajtam van átveszem az erejét.

A szüleimnek a karóráját - nem használom őket -, és egy kis verses kötetet. (akkora, mint a tenyerem). Benne szerelmes versek; egy préselt havasi gyopár és egy illatos hímzett zsebkendő. Apám vette a könyvecskét anyámnak a szerelmük hajnalán.