Romlik a szülőkkel való kapcsolatom,de mit tegyek?

Nagyon bánt hogy csak én keresem őket, én megyek át hozzájuk. Kezükbe van mindig a telefon (persze kivéve amikor nem ,mert dolgoznak,főz) de azért nyomják ők is,és nem írnak,nem hívnak. Át meg csak akkor ha valamiben segíteni kéne.. pl valami annyira pici hogy nem látja vagy bonyolult valami telefonon...Rám nincs szükségük, nemntudok az ők munkájukban segíteni,traktorozás, szerelésben.... Pedig talán azt várják hogy mindig mi menjünk és nekik segítsünk (?!) mert azért dolgoznak hogy amit elérnek azt nekünk adják (?!) Közbe nem is boldogokat, nem is jó a kapcsolatuk, rengeteget veszekedtek és veszekednek, aztán mind2 magába őrlödik.... Lehet sose tudtak szeretetet adni mert ők egymást se szeretik (?!) ...

Gyerekként se volt sok kirándulás, talán 2-3 évente valami közeli hely ,vagy 1 falunap, mert anyám menni akart ,vele néha strandoltunk gyerekként, nagyobbként meg tesokkal csavarogtunk ,messzebbre is több éjszakára is . De minden el van veszve, már egy beszélgetés is nehéz...

Van több tesóm is, 4en vagyunk,2 idosebb es en meg öcsém, 1 messzebb lakik ,őt néha hivosgatják telefonon,másik azért mert gyerekek vannak bár azért nem viszik túlzásba ott se a oda jarkalalast, de mennek ,segitenek nekik ,visznek ezt azt, meg 1 aki ott lakik és ő is rosszul érzi hogy nem foglalkoznak vele,segitsegét kérik munkába mert fiu és vele beszél a leglekezelőbben.. Aztán én aki a barátjával él kb a szomszédban... Es csak akkor beszélnek, beszélgetnek velem amikor kint vagyok az udvaron és arra járnak véletlen, vagy én át megyek... Most 1hete tuti nem mentem,de lehet van 2is és nem hívnak telon se ... szóval egyre jobban bosszant és nincs kedvem még úgy se át menni mert csak mérgesen mennék.. Családi össze jövetelt se csinálnak,ha ne talán igen akkor apám a vejeivel beszélget végig, anyám unokákal... Bár testvérek se csinálnak semmi össze jövetelt... 1 akit hívnaktelon, régebben megszakította mindenkivel a kapcsolatot és velem azóta nem beszél,nagyon minimálisan csak mint 1 idegennel,nem jön meg nem megyek hozzá, de azóta újból jár anyámékhoz meg ők is epitkezni ,meg a másikhoz ahol kis gyerekek vannak.. akinek kis gyerekek vannak ott mindig ők vannak a központba meg megy a hiszti ,már nem beszéltem az anyjukkal(tesom) nagyon rég, kettesben meg még régebben pedig vele osztottam meg gyerekként mindent, legjobban, aztán aki otthon lakik szokott jönni ha hívom, meg ide oda , kajálni, neki nincs még kapcsolata sem,mindig dolgozik... Szüleinknek csak az számít hogy dolgozzanak ,sosincs idejük ránk , mindignmennek tovább, hozzám be se jönnek, akármikor jöttek is amikor mondtam h jöjjenek mert szülinap névnapot tartanánk 1 vagy 2 óránál tovább nem is maradtak ... Annyira kivagyok sokszor a családomtól, hogy már rég nem a régi,nem össze tartó, nincs semmi ami össze tartaná.

En is dolgozok, ott emberek között vagyok. Jó barátaim igazán nincsenek, vannak akikkel szoktam néha talizni meg csavarogni de inkább szükségem a családomra lenne.

Barátomnak meg nincs is igazán .. Neki rosszabb, nem akarok már neki panaszkodni hogy engem mi bánt. Ő vele kis gyerekként se foglalkoztak, mamánál nőt fel.

Múltkor (2 hete) szabadságon voltam, és csak össze futottam apámmal párszor és kérdi nem dolgozok ,mondom nem szabadságon vagyok, aztán de jól megy már neked. És aztán másik nap is ugyanez... De meg se állnának ha át megyek se, jönnek mennek én meg követem őket hogy beszélgessünk.. Állatok etetés ,szerelés ,építkezések, stb ilyesmik. És ahogy végzik a dolgukat én megyek utánuk ,úgy képzeljétek 😅😂😂...

Nagyon család centrikus voltam, szuper gyerekkorom volt mert meg volt mindenem,anyagilag,és elvoltam mert mindig voltak barátok tesok akikkel játszottam beszéltem szóval nem éreztem akkor hiányt.

De most ,annyira stresszes is vagyok ezek miatt is. Régen is volt hogy veszekedtek, otthon laktam és próbáltam én megoldani az ők problémájukat, segíteni egymást megérteni. Pedig nem nekem kellett volna .. Es látom rájuk most se megy ... Nem tudom milyen infót irhatnék még amiből jobban megértenétek engem ...

Lesz e ez jobb ? Tartsam magam hogy nem megyek hátha egyszer csak jön a kérdés hogy mi van velem ?

Sose voltunk ölelgetös, puszilgatos család de azért éreztem hogy ha aggódnak, hivtak ha elmentem valamerre és mikor megyek haza stb... Most meg semmi , 25 vagyok és bakker nincs családom, néha úgy érzem... Es ha elköltöznék úgy érzem nem hívnám őket véleményt kérni hogy segítsenek jó e a ház vagy segíteni javítani, mint nővéreméknek mennek, de nekem nem az kell hogy dolgozzanak velem vagy nálam, vagy pénzt adjanak vagy rám hagyják amit ők értek el

... Sokszor sírok is ha erre gondolok ...