Mivel támogattak benneteket a szüleitek?

Engem nagyjából semmivel. Két testvérem van. Anyám sokszor elmondta gyerekkoromban, hogy neki mennyi mindenről lekellett mondania miattunk és mennyire bánja, hogy megszült.

Sose éreztem, hogy támogatnának. Lehúztak mentálisan, érzelmileg, anyagilag is. 16 éves korom óta jártam diákmunkára. A fogszabályzómat ebből a pénzből rakattam fel, de előfordult, hogy apám ellopta a pénzem. Szallagavatóm nem volt, osztálykirándulásra nem fizettek be. Nyelvtanárhoz nem járattak. A továbbtanulásról lebeszéltek: sose felejtem el, hogy leültettek és anyán halál komolyan megkért, hogy eszembe ne jusson egyetemre menni, mert neki erre nincs pénze. Se jogsi, se nyelvvizsga, se semmi. Rossz ruhákba jártam, nem kaptam zsebpénzt. 18 éves korom óta külön lakom tőlük.

Azóta sokat dolgoztam és elvégeztem egy egyetemet. Le nyelvvizsgáztam. Megszereztem a jogsit. Nagyjából össze szedtem magam, de például arra esélyt se látok, hogy valaha saját lakásom legyen. De a szívem mélyén nagyon haragszom rájuk, hogy szerintük annyiban merült ki a szülői feladatuk, hogy lakhattam a házukban és 18 alatt nem vágtak ki az utcára.

Szóval, nem láttam magam előtt normális példát. Mi lenne az elfogadható támogatás egy szülő részéről?