Mivel támogattak benneteket a szüleitek?
Engem nagyjából semmivel. Két testvérem van. Anyám sokszor elmondta gyerekkoromban, hogy neki mennyi mindenről lekellett mondania miattunk és mennyire bánja, hogy megszült.
Sose éreztem, hogy támogatnának. Lehúztak mentálisan, érzelmileg, anyagilag is. 16 éves korom óta jártam diákmunkára. A fogszabályzómat ebből a pénzből rakattam fel, de előfordult, hogy apám ellopta a pénzem. Szallagavatóm nem volt, osztálykirándulásra nem fizettek be. Nyelvtanárhoz nem járattak. A továbbtanulásról lebeszéltek: sose felejtem el, hogy leültettek és anyán halál komolyan megkért, hogy eszembe ne jusson egyetemre menni, mert neki erre nincs pénze. Se jogsi, se nyelvvizsga, se semmi. Rossz ruhákba jártam, nem kaptam zsebpénzt. 18 éves korom óta külön lakom tőlük.
Azóta sokat dolgoztam és elvégeztem egy egyetemet. Le nyelvvizsgáztam. Megszereztem a jogsit. Nagyjából össze szedtem magam, de például arra esélyt se látok, hogy valaha saját lakásom legyen. De a szívem mélyén nagyon haragszom rájuk, hogy szerintük annyiban merült ki a szülői feladatuk, hogy lakhattam a házukban és 18 alatt nem vágtak ki az utcára.
Szóval, nem láttam magam előtt normális példát. Mi lenne az elfogadható támogatás egy szülő részéről?
válasza:Addig biztosítottak nekem mindent, ami az élethez kell, amíg nem kaptam meg az első fizetésemet (diplomával a kezemben). Koli, nyelvvizsga, kevés zsebpénz, kaját mindig pakoltak nekem, az kitartott kb csütörtökig.
Most (sok évvel az egyetem után) adtak kamatmentes kölcsönt lakásra, mert hiányzott 3 millió. A törlesztőt is én szabhattam meg. Óriási segítség volt ez.
10,
egy egy szobás panelről van szó. Nem itt képzelem el az életem hosszú távon. De valóban segítség a párom szüleitől, hogy itt lakhatunk.
válasza: válasza:Lakhattam otthon és megkaptam az árvaságit egyetem alatt, hogy abból gazdálkodjak.
Öhm, köszi, egy élmény volt hideg kaján élni :D
válasza: válasza:Lakhatás meg kaja... De mikor kértek 500.000-et, azt végül nem adták vissza, mert "lelaktam". Jogsit sem fizették. Egyetemre küldtek, -fizessem magamnak- de nem ment. Állandó családi vita, anyám meg apám többször estek egymásnak akár az utcán is, "otthon" napi szinten ment az ordítozás, így nem tudtam tanulni. Apai nagypapámék viszont ahogy erejük telt segítettek. Vagyis kölcsönös, mert amúgy már én hordom őket orvoshoz, én járok bevásárolni, gyógyszert íratni, stb. Rámhagyják a házat is (az eltartásért cserébe), illetve amikor vettem a sajátot, akkor is adtak egy milliót, és egyet kölcsön. (Tudom, nem sok, de pont annyi kellett, és jobb volt mint hitelt felvenni, erejükből ennyi telt, apámék őket is meglopták...)
Úgyhogy még én is a szerencsésebbek közé tartozom, sokak még ennyit sem kaptak. Nagyszüleimnek pedig örökké hálás leszek.
válasza:Undorító ez a "lelaktad", Megetted, ,stb. duma. Mintha nem lenne kötelességük , ha már vállalták a szerencsétlen gyereket. Ahogy olvasom a hozzászólásokat,úgy érzem, leginkább a szeretet hiánya okozza a problémákat.
Nem tudnak szeretni ezek a szülők? Végülis akarták azt a gyereket, nem?
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!