Mit tegyek, ha nincs kedvem a filléres problémáit hallgatni a családomnak folyton?

"Akkor is a családod"

Oké, és? Ezzel mit akarsz mondani?

Tök jó, elmondhatod, hogy "a családod" ha közben herótod van tőlük és a pokolra kívánnád mindet. De ja, legalább "a családod".

"a család úgy működik, hogy te meghallgatod az ő problémáikat, cserébe ők meghallgatják a tiédet"

Aha... nem. Ez csak valami elcseszett, berögződött szokás, hogy a család arról szól, hogy nyugodtan borítsuk egymásra a szart, mert hát ki másra borítanánk, ha nem egymásra. Aztán megy a csodálkozás, hogy mindenki messziről elkerüli a másikat.

Nekem egyik nagyszülőmnek volt ez a mottója, hogy "kinek panaszkodjak, ha nem a gyerekeimnek". Csak hát panaszkodott is, folyamatosan, mindig, mindenről, minden percben. Aztán csodálkozik, hogy mindenki megunja.

Engem amúgy a saját anyám fáraszt ezekkel. Egyik rokonunk ha szóba kerül, akkor azonnal elkezd gyűlölködni, utálkozni.

Mindig azzal indít, hogy "XY már ide se tolta a pofáját ezer éve". De ha felvetem, hogy amúgy 10 percre laktok, te is átmehetnél, akkor jön kifogás, hogy ő nem megy, nekik van kocsijuk, jöjjenek ők, ő nem fog buszozni (ismétlem 10 perc...).

Meg bármi van a rokont szidja. Úgy, hogy ha én a rokonnál vagyok, az folyamatosan anyám felől érdeklődik, meg kérdezi, hogy miért nem jött velem, rég látták.