Miért nincsenek barátaim?

Normális baráti kapcsolatoknál nem szabadna a barátoknak eltűnni, ha a másik férjhez megy gyereket szül. Oké, hogy ritkulnak a találkozások, de igazi barátságok nem kopnak el. Nekem 4 olyan barátnőm van, akik 100 éve azok. Bármikor számíthatok rájuk. Amikor megismerkedtem, utána pedig összeköltöztem a férjemmel, akkor sem vesztünk el. Persze, nem annyit voltunk együtt, mint előtte, de elkopni nem koptak el. Bele is haltam volna, olyan fontosak. Megértették, hogy már van egy Másik az életemben, akivel szeretek minél több időt tölteni, és hogy hozzá is kell alkalmazkodnom. De általában hetetne egyszer így is megpróbálunk találkozni. Ha én nem tudok menni, mert mondjuk munka után hazaérek, és nagyon fáradt vagyok, akkor van, hogy eljönnek ők, segítenek elvégezni, és dumálunk közben. Szóval kölcsönösen teszünk a barátságunkért. Máshogy szerintem nem működik.

Nem tudom mekkorák a gyerekek, de esetleg a játszótéren ismerkedhetnél anyukákkal. A barátnőim közül az egyik már anyuka, és bár nincs igazán szüksége több barátra (ott vagyunk mi neki 4en):)), kötött barátságokat. Még ha ezek nem is annyira mélyek, el tudnak menni pl. sétálni, játszani stb. A férjed baráti köre milyen? Vannak párok, akiknek a női tagjával esetleg jóban tudnál lenni?

Szerintem nem vagy ezzel egyedül.

Sok embernek nincs barátja. Bár talán másképp fogalmaznám: nincs olyan barátja, aki akkor érne rá és úgy, ahogy ő. :)

Legalábbis nálam ez szokott lenni a probléma, van sok barátom, de speciel több száz kilóméterre tőlem, aki pedig közelebb lenne az biztos hogy nem ér rá amikor én.

Mindenkinek meg van a saját élete és dolgai, főleg ha már gyermekeid vannak, tudod, hogy mennyi időt vesz ez igénybe. Sokan szerintem nem is próbálnak küszködni azzal, hogy időpontot egyeztessenek, mert tele vannak negatív tapasztalattal.

Ha otthon vagy egész nap, akkor gondolom inkább délelőtt érnél rá, amikor a gyerekek oviban, suliban vannak vagy alszanak... délután pedig velük vagy és a férjeddel. Na de a barátaid meg nyílván délelőtt dolgoznak és este mikor hazaérnek ők is a családjukkal, vagy szerelmükkel szeretnének lenni.

Szóval szerinted hogy lehetne összeegyeztetni ezt, mégha lenne is kivel találkozni? :))

Nálam legalábbis mindig ez a gond.

Nem is próbálok már komolyabb barátságot kialakítani, mert utána már csak a sértődés lenne. Megelégszem a kollégiáimmal, akikkel jókat röhögünk munka közben.

Ha majd visszamész dolgozni, neked is lesznek ilyen kapcsolataid és látod majd hogy ez elég.

A levelezőtárs pedig szerintem nem volt béna ötlet, csak rossz helyen kerestél. Ha szeretnél én szivesen levelezek veled. :) Csak írj privit.