Mt lehet kezdeni egy olyan emberrel, akivel nem lehet megbeszélni semmit?

"Hogy az utóbbi időben annyi megoldatlan gond felgyűlt, hogy ezek miatt..."

"Nem lenne semmi bajom az egésszel, ha csak az utóbbi időben kezdődött volna ez az egész."

Mind a 2-őt Te írtad, olvasd el még egyszer, ez ugye ellentétes egymással?

Nem lehet, hogy ő is érzékenyebb, és Te is az lettél (a várandósság alatti "rejtélyes" férfitünetek, amiről írtam), és emiatt gyűlt fel az utóbbi időben?

Vagy már korábban kezdődött, akkor azt hitted, ez még megváltoztatható, és most, hogy fokozódott ez a reakció, ráadásul komolyabbra fordult a kapcsolatotok, bepánikolsz, hogy ez hová vezet?

"miért nem lépek már túl a hülye gondjaimon ahelyett, hogy a gyermeknek örülnék" Megkérdezhetem, mióta vagytok és laktok együtt, mennyire gyorsan jött ez a gyerek? Esetleg abból a félreértés, hogy kevésbé ismeritek egymást?

Kevésbé gondolom valószínűnek, hogy egy nő, aki a párja gyermekét hordja a szíve alatt, pont ebben a meghitt időszakban akarná magától távol tartani a párját, hogy elhidegüljetek...

Nem tudni, mik ezek a gondok. A férjemnek voltak olyan dolgai a várandósság alatt, hogy pl. az anyjának segített (amikor férjével együtt egészségesek voltak, nyugdíjasok, és inkább feküdtek, lazítottak ezidő alatt, szóval ahogy gyerekkorában is tette: ha anya szól, futni kell), miközben nekünk senki (azóta se), és alig lettünk kész mindennel a szülésre, pl. matracot az utolsó nap vettünk, az utolsó 2 hónap emiatt nekem nagyon megerőltető volt, sokat sírtam. (Nem a hormonális okok miatt.) Ez nagyon megmaradt bennem, nem ezt vártam tőle. És gyakran az volt a legnagyobb gondja, hogy az autót kitakarítani, anyósomét megszerelni (mert ő akarja ezt, nem anyós miatt), miközben a mi közös dolgaink vártak. Vagy hogy neki is szüksége van szabadidőre: autós műsorokat néz. Azért írom, mert szerintem ugyanígy fejezte ki magát: én csak a saját dolgaimmal törődök, vele nem. Szerintem meg fordítva volt. Ezen is érdemes elgondolkodnod, nem ugyanez van-e nálatok is?

"Csak egyfelé vezet az út. Együtt maradni, és haladni a totális téboly felé."

Nem, dehogy! Szerintem olvass kommunikációs könyveket, lehet, hogy nem megfelelő a kommunikáció? Pár tippet olvashatsz az eddigi hsz-okban (a saját érzéseidről beszélni és nem őt vádolva elmondani, ami bánt...stb).

Ha minden kötél szakad, akkor sem vagytok egy életre összekényszerítve. Mindig csak a legjobb megoldást választani, ahogy a Te szempontodból legjobbnak látod, ezt javaslom.

11.51