Mt lehet kezdeni egy olyan emberrel, akivel nem lehet megbeszélni semmit?

Emlékeztetni a korábban megbeszéltekre:

"mindig, mindent meg fogunk beszélni, mert az könnyen lehet egy kapcsolat halála".

Beszélgetni erről a problémáról, amit itt felvetettél.

(Nem a vita hevében, hanem pl. egy szép vasárnap délutánon, amikor minden rendben.)

Kis dolgokra lehet legyinteni, ám nagyobb dolgokban is kijön ez.

Ettől függetlenül én a férjemmel vagyok hasonlóan. Évek óta, úgy érzem, csak én keresem a megoldásokat, és nem tudom, meddig megy ez így. Azt a megbeszélt mondatot is én mondtam, ő "egyetértett" (?), hogy legkésőbb lefekvés előtt kibékülünk, ha valami vita van, de azért első években ő sértődősen elvonult, nem tartotta be, ez is jó időbe tellett, sokszori átrágásra.

Nem nyelem vissza gondjaimat, mert ebben a szituban az az én halálomat jelentené, nemcsak a kapcsolatunkét, neki meg nem tetszik, minek morgolódok. Olyan dolgokon, aminek a megoldása csak tőle függ (anyósdolgok, elköltözés innen egy városba), és nem kéne 5-6 éven át húzni. "Még gondolkodnom kell", ezt a hozzáállást nem értem.

Közben olvastam, hogy várandós, ez nagyon lényeges! Mert ha korábban nem volt ez így, akkor valószínűleg minden rendben van, csak a hormonok játéka. :) Ő most érzékenyebb, több figyelmet, odafigyelést igényel, és az is előfordulhat, hogy meggondolatlanul mond valamit, mert annyira érzékennyé is teheti a várandósság az embert! Nekem sokkal rosszabbul esett főleg az utolsó 2 hónapban az a sok minden, amit itt lakva el kellett viselni, és csak ez a körülmény sokat rontott a lelkiállapotomon.

Az nagyon jó módszer, ha a saját érzéseidről beszélsz, és nem arról, hogy "ő" megbánt vagy "ő" mit csinál. És javaslom, hogy előbb az ő érzéseiről kérdezd, hogy hogyan érzi magát, milyen változásokon ment át. Nagyon tapintatos légy, nemcsak miatta, hanem mert a születendő gyermekedre is hatnak az ő érzései! Vigyázz rájuk, itt még minden rendbe jöhet szerintem! :)

Sok boldogságot Nektek!

11.51

Nekem Apukám volt ilyen és az egyik osztálytársam és még egy lányzó. Csillagjegyük oroszlán. Ő is az? De végülis mindegy, mert ha Ő ilyen volt terhesség előtt is akkor lehet menthetetlen a kapcsolat. Minálunk is nagyon sok probléma van. Párom férfi illetve még fiú 20 lesz és vele is igen nehézkesen mennek a dolgok, mindent rám ken, mert én vagyok a hülye meg a hibás mindenért.

Nem tudom, hogy én meddig bírom ezt, de szerintem nem sokáig. Mondd meg Neki, hogyha ez így megy annak nem lesz jó vége. Lehet, hogy nem fog használni én párom sem hiszi el, hogyha nem lesz kompromisszum akkor pá!

Így, hogy jön nemsokára a gyermek nehezebb. Terhesség előtt mikor megismerted is ilyen volt???

Én nagyon ideges lennék szülés előtti hónapokban, mert én amúgy sem bírom a fájdalmat, lehet ettől fél. Nem könnyű szülni, mert kikérdeztem már pár női ismerősöm, mindegyik azt mondta borzalmas, fáj görcsöl míg ki nem bújik a babóca.

Biztos fél a szüléstől, főleg ha nem volt még babája.

Szerintem kérdezd meg, hogy ez-e a baja és nyugtasd meg, Te mellette leszel, segíteni fogsz mindenben. Nekem sokat segítene ez.

22/L

Legyél kicsit engedőbb, ha régen nem volt ilyen akkor csak a baba miatt pánikol. Tapasztalatból nekem az hiányzott, h a férjemet látszólag abszolút nem érdekelte, h mi van velem és a pocaklakóval, szerettem volna beszélni a félelmeimről, szerettem volna elrángatni terhestornára, Ultrahangra......

Próbálj kicsit az ő cipőjében járni és ha jobb kedve van akkor beszélj a problémákról, hidd el neki is vannak, lehet ő is úgy érez, mint Te!

És ha leírnád egy hosszú levélbe amit érzel??Nem tud közbeszólni,nem kaptok össze a mondókád közben,nem kanyarodtok el a lényegtől...

Nem tudsz őszintén örülni a közös gyermeknek,pedig úgy szeretnél..Ez már bizony megérné megpróbálni ezt a megoldást!

"EGYEDÜL maradok, egy PÁRkapcsolatban" - ezt sajnos bennem is megfogalmazódott, de a Ti esetek más, mert ő várandós!

Ha előtte is ilyen volt, akkor majd az idő megoldja, ezt én sem tudom, meddig megy... Mindig 2-tökön múlik.

Ha még nem próbáltad, nézz utána neten a várandóssággal járó hormonális és érzelmi változásoknak, próbálj vele beszélgetni erről is, ezzel is javulhat minden. Egy nő örül ebben e helyzetben, ha gyakran érdeklődik a férfi, hogy érzi magát. A várandósságot régen "Másállapotnak" is hívták, mert ez valóban "más", nőként úgy éltem meg, hogy az embert mintha kicserélték volna, sokkal érzékenyebb, mintha "más" lenne...

Nem tudom, mit értessz az alatt, hogy a közös dolgaitok, de ha esetleg korábbi dolgokat, Te dolgaidat, akkor gondold át, hogy most a várandóssággal ezzel a sok változással másra terelődik a hangsúly. (Nem vádollak, csak nem tudhatom.) Most a baba dolgai és a mama hogyléte a legfontosabb! (Még utána is egy darabig.)

Türelem, ez az időszak is elmúlik, most ennek a szépségét kell észrevenni, mert az idő elmúltával már nem lehet. :)Valahogy ezt szem előtt tartva kellene előhozakodni a Te érzéseiddel. Egyébként olvastam arról, hogy megmagyarázhatatlanul előfordul, hogy az apukán is kijönnek a terhességi érzelmi változások, ennek az okát nem tudják.

11.51