Kinek adnátok igazat ilyen helyzetben?

Kicsit bonyolult a sztori.

Van egy öcsém, a szüleink már vagy 7 éve elváltak és mi apával maradtunk. Aztán ő megismerkedett egy nővel, aki szintén elvált anyuka, hozzánk is költözött már azóta így a mostohaanyánk lett, de sajnos nem a legjobb választás volt.

Maga a nő igazából rendes, annyira nagyon nagy baj nincs vele főleg hogy konkrétan ki van szédülve apáért annyira szereti, de vannak nagyon rossz szokásai.. Ráadásul ami a legnagyobb baj, hogy ugye neki is vannak gyerekei, négy, és elviselhetetlen a családja.. Szépen lassan mindegyik gyereke elhagyta, otthagyta a bajban, csak mi voltunk ott neki. Minden gyereke olyan rosszindulatú, aljas, egy érték nincs bennük. Nemhogy minket, de a saját anyjukat sem nézik semmibe. Ezt apa is felismerte egyből hogy milyen az ő családja. De azért ez a nő megtesz értük mindent, hiába tudja hogy ő a gyerekeinek nem olyan fontos mint ahogy neki ők.

Szóval érthető hogy ki nem állhatjuk a családját. Tettek érte.. Aztán volt egy olyan kis időszak, amikor apával szétmentek. A nő az egyik gyerekéhez ment aki befogadta. Akkor ők telebeszélték a fejét apa ellen meg mi ellenünk is, annyira, hogy szóba sem akart már állni bármelyikünkkel is. És rávették arra is, hogy az apával közösen vásárolt kocsit adassa el és kérje el az ő részét belőle. Szerintem senki nem adta volna el egy szóra, de apa megtette, rendes volt, és oda is adta a felét neki. Az ő családja teljesen ellenünk fordította és sikerült is nekik, mert ez a nő nagyon egy befolyásolható.

Aztán pár hónap múlva valahogy sikerült találkozniuk és kibékülniük nagy nehezen. Elmondta hogy ellenünk fordította a családja, elhordtak minket, azt a pénzt amit a kocsi árából kapott, odaköltötte rájuk és egy nap alatt leszedték róla stb stb. Ezt sejtette is apa hogy ez így lehetett, szóval nem lepődött meg rajta.

Közben mostanában az történt, hogy lett új lakásunk, új kocsink, jobban állunk mint ezelőtt. És apa mindent rám iratott, a nőre semmit. A nő ezt sérelmezi mai napig hogy rá semmit nem irat apa (és azt mondja úgy érzi itt semmi nem az övé de hát apa mondja neki mindig hogy attól még ugyanúgy itt lakik mint mi, az övé is minden), de ez érthető is. Már egyszer eljátszotta ezzel apa bizalmát. Mikor egyet gondolt és lelépett, egyből azzal jött hogy adják el a kocsit mert neki máris kell a része. Ezek után apa csaknem lesz olyan bolond hogy ráirat kocsit házat hogyha lelép akkor követelje el tőlünk, nekünk meg semmink ne legyen a családja miatt. Folyamatosan ezzel jön hogy apa gyerekei vagyis mi, öröklünk, de az ő gyerekei nem örökölhetnek semmit, és ez a baja ezen veszik mindig össze apával. Egyáltalán nincs igaza. 1. Az ő gyerekeinek ide hozzánk a mi értékeinkhez SEMMI köze mert nem is itt élnek velünk. Egyedül neki, a nőnek van ide valami köze de itt minden apa vagyonából lett szóval nem is értem mit képzel hogy ezt örököljék meg az ő gyerekei.. 2. Meg hát mégegyszer biztos nem követjük el azt a hibát hogy elvegyen tőlünk bármit is, gondol egyet eladassa a lakást ami rá lenne iratva mi meg mehetnénk az utcára. Apa már ezeket is mondta neki. Meg azt is, hogyha nem lett volna ilyen, akkor ő is másképp állna hozzá, de így már biztos nem irat rá semmit, bolond lenne. Főleg ha neki olyan szándéka van hogy el akar menni később meg visszakövetelne mindent is.

Szóval most az a baja hogy apa nem irat rá semmit és nem örökölhetnek semmit innen az ő gyerekei. Egyébként általában mindig az ő családja miatt van a veszekedés. És most fejébe vette hogy ő el akarja hagyni apát és el akar innen költözni. Hát nem is bánnánk ha elmenne. Ő ilyen képmutató egy nő amúgy. Azt mutatja másoknak hogy ő milyen rendes meg minden, mikor meg senki nem látja olyan mocskos hogy lehetetlen. Meg van halva a családjáért de nem fogja fel hogy ő meg nekik semmit nem jelent. Hiába mondta már ezt neki apa is meg én is, nem érti meg.

Én sosem bántanék meg senkit főleg őt sem, mert apa miatt tiszteletben tartom, de amit csinál, meg emberileg amilyen, az tényleg sok. Hátunk mögött elhord minket, kibeszél stb. Mikor csak én vagyok vele akkor is apát úgy elhordja nekem, meg tesómat is. Engem is már annyiszor, de annyiszor megbántott szóval.. És sosem szóltam inkább tűrtem mert nem akartam feszültséget. Apával meg nem is tudunk beszélgetni, sosem tudunk neki elmondani semmit mert a nő állandóan vele van, meg úgy alapjáraton is ott van mindig mindenhol mindenről tudni akar ha nincs is hozzá köze, olyan egy kíváncsi nyomozgatós asszony. Multkor is ilyet szól én úgy kifaggatok bárkit hogy észre se veszik már ki vannak faggatva hát én nyomozó vagyok. Fhuu sokszor úgy felmérgel és sajnos nem tudok ellene tenni semmit mert apát nézem hogy ne keltsünk veszekedést. Veszekednek ők rendesen nélkülem is.

Szóval már nagyon elegem van belőle, a családjából meg főleg.

Tehát szerintetek kinek van igaza, az ő verzója és sérelmei, vagy apának hogy nem irat rá semmit? Ti mit tennétek ilyen helyzetben?