Irigy rám az anyámnak a férje?

10 éve él velünk, most vagyok 17 éves.

Az utóbbi 1-2 évben olyan sokszor, mint egy hisztis gyerek, mintha óvodás lenne. Belém köt a semmi miatt is.

Pl. ma reggeliztem, álltam a pult mellett a konyhában és ettem a gabonapelyhemet, a tej meg ott volt még mellettem. Mert nem tudtam, kelleni fog-e még. Lejön az emeletről, meglátja a tejet és elkezd üvölteni, hogy miért nem rakom a hűtőbe, meg fog romlani. De ha meg ő megy el itthonról reggel utoljára, a tejet rendszeresen kint felejti nem 5-10 percre, hanem fél napra a pulton. Olyankor meg csak megvonja a vállát. Vagy ha a szobámból lejövök a földszintre, mert mondjuk éhes vagyok, szomjas vagyok, mutatok anyának valamit 2 percre, nem szoktam lekapcsolni a villanyt, kikapcsolni a tv-t, mert minek. Ő meg fél perc után ordít le nekem fentről, hogy miért hagytam égve a szobámban a villanyt. Ő amerre jár, mindent felkapcsolva hagy, fürdés után elfelejti lekapcsolni a villanyt és úgy van egész éjszaka, vagy mikor még reggelente sötét van ősszel, télen, akkor is elmegy itthonról úgy, hogy fent és lent is felkapcsolva van minden. És tényleg a magas c-n ordít ilyenek miatt...

Vagy beszól, hogy miért nem dolgozom nyaranta. Mert bezzeg ő... És ez már annyira zavart, egy forintjába nem kerülök, mégis már tavasztól mondja, hogy na és szünetben elmész valahová dolgozni? Miért nem mész el fagyit árulni? Miért nem osztasz újságot reggelente? Miért nem mész ki a strandra dolgozni? Mert hogy ő már 13 évesen is besegített ott, ahol tudott, hogy legyen pénze és ő végigdolgozta a középiskolát, egyetemet is. Most is elkezdte és mondtam neki, hogy persze, mert a szülei elváltak és amit az anyja kapott pénzt utána gyerektartásként, elitta, meg szőrmebundát vett magának belőle. Nézett, nézett fél percig, szerintem próbálta feldolgozni ezeket az információkat, aztán elkezdett üvölteni, hogy "NEM ANYÁD, HANEM ANYUKÁD ÉS EHHEZ NEKED SEMMI KÖZÖD NINCSEN". Mondom neked meg ahhoz, hogy dolgozom-e nyáron vagy sem. Aztán sértődötten elvonult. És ez is annyira visszás, hogy ő mindenkit kijavít, hogy neki nem anyja van, hanem "anyukája", de ő az én anyámat nekem is úgy emlegeti, hogy "anyád hol van, anyád ezt mondta, anyád azt mondta" stb. A nagyimat is így emlegeti anyának.

Anya tudja ezeket, hallja is. Néha ő is rászól, hogy legyen elég, de védi is. Hogy nehéz gyerekkora volt nagyon, sosem kapott szeretetet senkitől, sehová nem kellett és hogy nem tudja kezelni ezt, hogy nekem könnyebb és hogy ilyenkor ő nem engem akar megbántani, csak nem tudja hogy kezelni, amit érez. Jó, de miért rajtam vezeti le? Veszekedjen az alkoholista anyjával emiatt vagy az apjával, aki nem foglalkozott vele egy percig sem.

Szerintetek mit csináljak? Általában elengedem a fülem mellett, amiket mond. De mikor napokig engem b.sztat, meg olyanokba köt bele, hogy miért angolul, angol felirattal nézek sorozatot, mikor van szinkron is, vagy hétvégén miért alszom 10-11-ig, akkor sok lesz. Visszaszólok nyugodtan, olyankor meg robban és ordítozik, remeg, dadog. Ha én továbbra is nyugodt vagyok, hangosabban ordít.