Milyen családi aranyköpésetek, szállóigétek van?

Ügyes vagy te, meg tudod csinálni! - Burkolt kifejezése annak, hogy a problémád nem érdekel, oldd meg magad, nem fogok benne segíteni (mert még én sem tudnám megcsinálni vagy szimplán nincs hozzá kedvem) és még hallgatni sem akarom. Amint ez elhangzik, együtt nevetünk "kínunkban". Nem tudom pontosan megfogalmazni, tipikus "belsős" poén.

Onnan indult, hogy anyukám gyakran mondta ezt, majd egyszer szembesítette vele apukám, hogy ő is elolvasta a motivációs könyvét és abban van írva, hogy ez egy jó taktika kvázi a munka, valós segítségnyújtás elkerülésére és vagy fél napig nevettünk ezen. Kipukkasztottunk egy tabu lufit.

"Ráérsz" - nagymamám mondja mindig pl maradjál még, úgyis ráérsz; kicsit várni kell, de nem baj, mert ráérsz; csináld már meg xy dolgot (ami sokszor teljes mértékben felesleges), mert ráérsz. Engem nagyon idegesít, ha más beosztja az időmet és nagyon degradálónak tartom ezeket a mondatokat, sokszor meg pont nem érek rá. Kedvesebbnek tartanám, ha meg lennék kérve a dolgokra és ezt a kötőszót teljesen ki lehetne hagyni a beszélgetésből. Ezt is iróniaként használjuk apukámmal, ha sok a munka, jön valami váratlan stb. pl eldugul egy cső, mire meg lesz csinálva, minden szald és estig takarítunk - Nem baj, úgyis ráérünk! -

Anyukám mondta mindig viccesen az olyan idősebb hölgyekre, akik láthatóan fiatalabbnak akartak kinézni a koruknál: Hátul líceum, elől múzeum.

Volt messze tőlünk egy híd. Ha valaki mesélt valamit, de nagyon messziről kezdte a történetet, a nagyszüleim mondták: Ez is a nagy kőhíd lábától indult!

Kollégák között szólás nálunk, ha valakinek elfogadható ötlete van: Téged sem véletlenül alkalmaznak itt.

még hó végén is

pacekom határtalan stílusom nemzetközi

te is már kemény vagy azt a kocsidból meg kiesel

Egyszer vettünk egy használt autót és az illető kegyetlenül átvágott minket, mert őszintén szólva nem értettünk hozzá.

Az illetőt úgy hívták, hogy Jóskapista (kitalált név) és azóta - ennek már 30 éve - ha valami rosszul sikerül, vagy trehány, gányolt munka, akkor azt mondjuk a családban, hogy "Na, ez egy rakás Jóskapista!"

...ez a mi családi "bosszúnk", az illető 30 éve csuklik, mi meg már megszoktuk.:)