Mivel tudnám kicsit "modernizálni" a családom felfogását, hogy ne gondolják, egyedülálló nőként nekem a szobában kell ülni, várva a lovagot?
Bármit csinálok az életemben, az a reakció általában, hogy dehát én nő vagyok. Vagy hogy "na de egyedül?!".
Utazom a barátnőimmel például, teljesen civilizált országokba, nagyvárosokba. Én jól érzem ott magam, itthon megy a dráma, hogy mi lehet velem ott EGYEDÜL, biztos már 20x elraboltak/kiraboltak/megöltek. Mikor egyetemista voltam, akkor is mindig ez volt a téma, hogy mit tudok én egyedül csinálni Budapesten... Mondom miért lennék egyedül? A gimis baráti társaság kétharmada is Pesten van, mellette rengeteg csoporttársammal is jóban vagyok és lehet ismerkedni bárhol. De akkor se néznek ki sehonnan, ha egyedül megyek valahová, mert ahhoz van kedvem.
Vagy most lesz kész hamarosan a házam. Mikor mondtam a családnak, hogy építkezni fogok, hetekig ment a lebeszélés, hogy nem kell nekem kertes ház, hova gondolok, hogy egyedül akarok én a vállalkozókkal, munkásokkal tárgyalni, ott fognak átverni, ahol csak tudnak, mert nincs mellettem férfi. Hiába magyaráztam, hogy pont ilyen helyzetekre van a generálkivitelező, az volt a válasz, hogy ő is átver.
Megvettem az autómat, a munkám miatt elég sokat vezetek, gyakran vidékre is. Ezért olyan autó kellett, ami kényelmes, biztonságos és gyors is, tehát 120-nál még nem rángat a kormány és nincs olyan hangja a kocsinak, hogy úgy érzem, mindjárt felrobban a motor és 3 órát is élmény vezetni vele egyhuzamban. Akkor is ment a szöveg, hogy hát szép, szép, na de egy ilyen kislánynak miért kell ekkora kocsi, hát ki sem látok a kormány mögül, mit fognak gondolni az emberek, ha meglátnak ebben.
Bármihez kezdek, bármit csinálok, nem az a visszajelzés jön, hogy büszkék rám, hanem az, hogy miért vágom ekkora fába a fejszémet, mit fog szólni XY. Anyám is pl. ott él egy sz_r házasságban, semmiféle kapcsolat nincs már közte és a férje között. Külön emeleten is alszanak, a pasi alázza folyamatosan. De nem hajlandó elválni, mert hogy egyszer még rendben van a válás, de mit fognak gondolni a városban, ha két házassága is gallyra megy... Mondom dehát nem mindegy, így is tudja mindenki, hogy a kósza legyet is megkeféli a férjed, ha elég sokáig repdes körülötte.
Mindig az a visszatérő kérdés, hogy mikor mutatok már be otthon valakit, hát a szomszédék lánya fiatalabb nálam, de már a második gyerekükkel terhes, én mikor leszek már anyuka... Közben nekem a családalapítás az életemben egy annyira huszadrangú dolog jelenleg, hogy azt elmondani sem bírom.
Mivel 3 percenként 1 darab választ tudok írni, így nem egyszerű.
Nem vagyok agresszív sem, egyszerűen nem értem, miért kell fennakadnia valakinek azon, hogy szerintem egy erősebb autó jobb és kényelmesebb választás, főleg, ha nagyobb távokat is közlekedek vele.
De köszönöm a normális válaszokat, nem hiszem, hogy ennyire a szívedre kell venni, hogy nem köszöntem meg rögtön!
Nem élek már a családommal, és hiába próbálom évek óta az "egyik fülemen be, a másikon ki" módszert, hátha felhagynak az örökös aggódással, károgással, nem működik.
Hihetetlen ez az oldal, komolyan :D mindig meg tudnak lepni az emberek. Itt mindenkinek az a célja, hogy belekössön a másikba, és mivel jelen esetben nincs mibe belekötni, kezdjük el alázni a vezetési stílusát (amiről egyébként semmi sem derült ki).
Értem én, baromira zavar, hogy a kérdezőnek telik normális autóra, neked meg nem, de nem ő tehet róla, hogy neked ennyire nem jött be az élet.
A kérdésre válaszolva: sehogy sem tudod modernizálni. Aki ilyen szinten alárendeli magát a férfiaknak meg "a falu" véleményének, az menthetetlen. Egyik füleden be, másikon ki.
11-es válaszoló, kérlek szépen, fejezd már be, hogy hülyeségeket írogatsz!
Nem ismersz! 10 év alatt nemhogy gyorshajtás miatt nem büntettek meg, de még parkolási bírságot sem kaptam. Fejezd be a kérdésem offolását, mert fárasztó!
Próbáltam, vagyis azt, hogy mantráztam, "én erről nem szeretnék beszélgetni", "beszéljünk már másról", de még ők sértődtek meg, hogy miért nem mondok el semmit. Ha huzamosabb ideig nem mentem emiatt haza, akkor is ez volt, hogy hát de miért nem...
Az anyám is jön azzal, hogy milyen jó dolog a család, közben ő 10 éve azt várja, hogy mikor hal meg a férje.
Épp ez az, hogy nem szabad védekezni sem, nem szabad alkalmat hagyni, hogy fújja a szövegét. Ok, csá! És már ki is nyomtad a telefont. Vagy ha náluk vagy, akkor felállsz és indulsz. Persze hogy meg fog sértődni. De ez játszmázás, lelki terror amivel manipulálni akar.
És persze pont emiatt nehéz, mert még te érzed szarul magad utána, de valahol muszáj meghúzni a határt.
Kedves Kérdező! Én 36 éves nő vagyok. Nálam ugyanez a helyzet. Hadd ne írjam le, hogy milyen állapotba kerültem a családom miatt, a lelki terhek miatt a testi összeomlás szélén álltam, több mint egy év után most kezdek kikászálódni belőle, mert a sok stressz, lelkiismeret furdalás keltés felborította a hormonális egyensúlyomat is, vitamin hiányom van, pszichés kifáradás/burn-out. Te egy f@$z@ csaj vagy! Szívesen tartanám veled a kapcsolatot, ko tudja, lehet, hogy egy barátság is kialakulna. Egyébként tényleg elképesztő az oldal, hogy segítség helyett még direkt idegesítik az embert.
Az egyetlen ami nálam javulást hozott, mert én már levegőt sem kaptam, olyan pánik érzeteim voltam, hogy egy rokonomnak megmondtam, hogy nem kívánom tartani vele többé a kapcsolatot. Anyukámnak megírtam, hogy ne irogasson nekem többé leveleket, mert "süket" és én most már elfogadom, hogy soha de soha nem fogja megismerni a lányát, mert nem nyitott rá, nagyon jó gyereke voltan, de ez nem volta neki elég... Ezért létre hoztam egy Messenger családi csoportot, hova szoktan írni és küldeni fotókat, privát leveleket, szarkavarást (hogy nekem otthon kellene dolgoznom és nem külföldön, stb.) nem is olvasok majd el, 30 év elég volt. És a legújabb "találmányom", hogy "munkáról nem beszélek". Van munkám, az hogy mit csinálok, hány órában, mennyiért mostantól rám tartozik, még ha furcsa is nekem. Tisztességes munkákat dolgoztam egész életemben, iskolába jártam, felnőtt vagyok, nekem sem ment a fül melletti elengedés, én csak így próbálok most lépésenként haladni az utamon. Ha furcsa nekik, vagy arra gondolok, hogy biztosan "fáj" valamelyiküknek, akkor arra gondolok utána, hogy ha én kibírtam hogy lépésenként szedem össze most magamat, mert részben miattuk a testem is beteg lett és többször eszembe jutott, hogy így nincs értelme az életemnek..., akkor ők is ki fogják bírni....
Off: műszaki pályán dolgozok a generál kivitelezők általában a legnagyobb mocskok sajnos rengeteg építkezésen fürdött be az építtető vele aztán mikor direktben egyezett meg az emberekkel és utána ment flottul.
On: nem tudod másik generáció apám sem ért sokszor egyet a nagyapam kommunista gondolkodással vagy az én globalista gondolkozasommal de ez a világ rendje leszünk súrlódások de engedd el és kész
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!