SOS. Nem engedik, hogy bemenjek hozzá. Mit tegyek?

Nekem az egyik legkedvesebb rokonom szívbetegséggel született (anyukám egyik nagynénje volt), és élete végén már gépek tartották életbe. Anyuval elmentem hozzá egyszer (7 éves lehettem talán), anyut beengedték, engem nem, a folyosón kellett várakoznom, se ablak semmi, nem úgy, mint a kórházas sorozatokban. Amikor anyu kijött, sokkban volt, és hazáig sírt.

Gondolj bele, ha rá egy ilyen látvány ilyen hatással volt, és anyu akkor már nem szoptatott (öcsém se anyatejen élt már), akkor neked lehet, hogy a tejed is elapadna.

Másrészt a fertőzésveszély kockázata ilyen balesetnél nagy, és lehet, hogy nem vagy beteg, de elég, ha hozzáérsz valamihez az utcán, vagy valaki a közeledben eltüsszenti magát, te azt beviszed...

Van okuk arra, hogy miért ne engedjenek be most senkit. Majd ha stabil lesz, ha már kisebb lesz a fertőzésveszély, majd ha nem kapsz sokkot a látványtól. Hiába pontozol le te és a többi hisztis, én tapasztalatból beszélek.

"Gondolom fogalmad sincs róla, hogy ...túlóráznak rajta... egy olyan steril szobában, ahova idegen kizárólag a beteg érdekében nem mehet be, mert iszonyú nagy a fertőzés veszély."

Gondolom, fogalmad sincs róla...Azért írtad ezeket. A jószándékod nem vonom kétségbe, de enyhén szólva csacskaságokat írtál... Nem túlóráznak rajta az orvosok, van rendes ügyeleti beosztás és szükség esetén beosztott behívós ügyeletes. A politraumatizált (balesetes) beteg ellátása a legkevésbé történik steril szobában, hiszen a sérülések jellegéből fakadóan lőttek a steril szobának, amint bevinnék oda. Ezt hagyjuk meg a szív- és csontvelő átültetett betegeknek. Nyilván első a légzés, keringés biztosítása, sokktalanítás, az életveszélyes sérülések elsődleges ellátása, aztán lehet megtervezni a további ellátás menetét. Addig intenzív osztályon fekhet a beteg, ha szükséges. De még ott is van látogatás, kap hozzá ruházatot, lábzsákot a hozzátartozó. Úgy gondolom, ha a legcsekélyebb esély van rá, hogy nem éli túl a balesetet a beteg, mindenképpen biztosítani kell a hozzátartozónak, hogy találkozhasson vele. Nagyon remélem, hogy itt nem erről van szó.

Végül szívből kívánok mielőbbi felépülést a férjednek!

Örülök, hogy láthattad, megismerted az állapotát,és megnyugszol.Vigyázz a babátokra, és készülj előbb-utóbb újból otthon lesz a társad.

Mielőbbi gyógyulást kívánok.

Örülök, hogy jeletkeztél, és beengedtek a párodhoz. Gondolom megkönnyebültél, de most már láthatod, miért nem engedtek be hozzá. Tudom, az ember sík ideg, legszívesebben betörné az ajtót, de nem valószínű, hogy tegnap olyan látvány fogadott volna, ami megvígasztal.

Tiszta szívemből kívánok mielőbbi gyógyulást, neked sok erőt, és kitartást, mert gondolom a kórház után is sokáig kell majd otthon ápolnod. A lényeg, hogy meg fog gyógyulni!!! Sok boldogságot, szeretetet!!!