SOS. Nem engedik, hogy bemenjek hozzá. Mit tegyek?

"Nem erőszakoskodom. Csak tényleg jó lenne látni..."

Már elnézést, de ha ezek után odáig eljutsz, hogy billentyűzetet ragadj és panaszkodj a gyik-en, akkor ez már erőszakoskodás.

Gondolom fogalmad sincs róla, hogy amikor darabokban van egy ember, amikor túlóráznak rajta ezerrel az orvosok, hogy valahogy stabilizálják, kihozzák az életveszélyes állapotból, a vérzést elállítsák, a sérüléseket nagyjából ellássák, a belső vérzést, szervi sérüléseket SOS kezeljék, akkor az egy helyiségben zajlik.

Nem üvegezett ajtó mögött, hanem egy olyan steril szobában, ahova idegen kizárólag a beteg érdekében nem mehet be, mert iszonyú nagy a fertőzés veszély.

Ugye nem gondolod azt, hogy ezek a csúnya orvosok berakták a párod egy panoráma üveges kórterembe virágokkal az éjjeliszekrényen, és várják, hogy mikor pattinthatják le az aggódó rokonokat, nehogy azok meglássák, ahogy a rezidens tündérek a varázspálcájukkal helyrehozzák a beteget?

Tudom, hogy rossz neked, de a párodnak még rosszabb. Keresd fel anyóst, apóst, aggódjatok közösen, nyugtassátok egymást, de ne edd magad és ne keress jogalapot arra, hogy hogyan tudnál mégiscsak bemenni hozzá. Hidd csak el, az orvosok értetek vannak.

Egy nagy fülest már! Ki bírná ki ilyenkor, hogy ne rohanhasson a szerettéhez? Ti, akik olyan nagyon okosak vagytok, és osztogatjátok ezt a tanácsot, sőt még szegény asszony az erőszakos számotokra, hogy látni akarja a férjét, gyermeke apját, ti vajon akkor is ilyen okosok lennétek, ha veletek történne ilyen?

Hú, de fel tud ez engem bosszantani! Igenis, nem normális dolog, ha nem engednek be téged, Kérdező, mivel te vagy az elsőszámú és ha úgy van, akkor az egyetlen, akit be kellene engedniük! Szülőket is megelőzi a feleség! És nagyon megértem, hogy tudni akarsz róla mindent, látni akarod, én annál idegesebb lennék, ha nem engednének be.

Szóval kilincselj minden nap, hogy mikor mehetsz be, ne hagyd magad lerázni!

Először is nyugodj meg, örülj, hogy nem lett nagyobb baj, és imádkozz, hogy felépüljön minél hamarabb.

Mihamarabbi gyógyulást neki!

Én is szorítok. Tarts ki!

Kérlek a későbbiekben majd írd meg, hogy van a Párod!

Remélem mielőbb felépül.

Nem akarlak elkeseríteni, de valószínűleg elég súlyos lehet az állapota. Mint írtad, senkit nem engedtek be hozzá, így valószínű, hogy az állapotát akarják stabilizálni. Én megértem a kórház dolgozóit, azon vannak, hogy a párodért minden tőlük telhetőt megtegyenek, mielőbb meggyógyítsák. Ilyen esetekben minden perc számít, és nem fogják a kezelést, bármit félbeszakítani a családtag miatt. Most az ő felépülése az első, az ő érdekében nem engednek be hozzá senkit.

Próbálj telefonon érdeklődni, és a pici miatt megnyugodni, már amennyire ez ilyen helyzetben lehetséges. Őszintén kívánom, hogy mielőbb láthasd, és hogy felépüljön. Azon kívül, hogy vársz, nem tehetsz semmit. Ha hívő vagy, imádkozz. De a pici akkor is az első. Jó kezekben van a párod, és hidd el, hogy lelkiismeretesek a kórházi dolgozók. Drukkolok, és együttérzek veled. Majd írjál, ha híred van róla, hadd vígasztalódjunk mi is.

Velem is nemrég hasonló történt. Haza küldtek!

Csak hogy én kiléptem az osztályról és az osztály előtti padsoron ültem le. Mikor már esteledett, sokaknak feltűnt, hogy mit keresek ott, mire várok... Este jött ki az egyik orvos és megkérdezte. Elmondtam. Beengedtek, igaz a párommal nem tudtam beszélni és megérinteni sem tudtam, de legalább láthattam. Hálás voltam, és hazamentem. Megnyugodtam. Ő meg meggyógyult.

Bár nekem / nekünk még nincs gyerekünk, így ezt könnyebben kiviteleztem, mint akiknek van egy kis csöppségük.

Esetleg érdemes lenni beszélni az egyik orvossal, hogy ha nem látod aggódsz érte, és akkor lehet nem lesz tejed. HA legalább ránézhetnél, biztosan megnyugodnál. 1 próbát megér!

Jobbulást neki! Probálkozz, ha csak egyszer láthatnád, az is sok nyugalmat jelentene neked:)

Kitartást, és jobbulást neki. Ja és ne keseredj, meglátod rendbejőn:) Majd irj!